2021. aug. 2. hétfőLehel
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

A "külön magyar világok" és a felszabadult lét

Bakk-Dávid Tímea Bakk-Dávid Tímea 2008. október 25. 20:48, utolsó frissítés: 19:19

A magyar köztársasági elnök az új nemzedékben látja Székelyföld jövőjét, de az aktuálpolitikába nem szól bele.



Olyan sok a helyszín, a téma és a mellékszereplő ezen az elnöki magánlátogatáson, hogy még inkább figyelemre méltó az a dinamizmus, amellyel a 66 éves Sólyom László kezelte a helyzetet. Péntek kora reggeltől késő estig, Csíkszeredától Baróton át Sepsiszentgyörgyig, majd szombaton onnan Csernátonba, Kézdivásárhelyre, Gelencére - az őt követő újságírókat is megviselte a sűrű program.

>> Sólyom Székelyföldön: Basescu megköszönte a magyar forradalmat >>

Pénteken – miután reggel találkozott a nagycsaládosokkal, a Márton Áron Gimnázium és a Sapientia diákjaival és tanáraival – délelőtt a csíksomlyói Jakab Antal Tanulmányi Házban Tőkés László EP-képviselő várta. A több mint félórás, nem nyilvános beszélgetés után Sólyom már rohant is a székelyföldi városok szövetségével való találkozóra, negyven sajtós pedig kétségbeesetten utána, majd vissza, mert a református püspök rövid nyilatkozatot adott.

Tőkés elmondta, az államfővel a romániai magyar politikai helyzetről, a közösség európai képviseletéről, az egyetemügyről, a Partiumi Keresztény Egyetem akkreditációjáról beszélgettek.




Felhívta a figyelmét a Partiumra,

a Székelyföld mellett a másik tömbmagyar vidékre, a határmenti régiókkal való együttműködés fontosságára.



Tőkés tolmácsolta csalódottságát is az államfőnek amiatt, hogy főleg az RMDSZ, de részben az MPP hibájából nem jött létre a választási összefogás a két alakulat között; szerinte „súlyos következményei” lehetnek a megegyezés elmaradásának. „Biztos vagyok abban, hogy egység nélkül nem tudjuk elérni fő célunkat, a területi és a kulturális autonómiát” – mondta. Mivel közeleg a ’89-es decemberi események évfordulója, meghívta Temesvárra az államfőt, vegyen részt az ottani ünnepségeken.


Külön megköszönte Sólyomnak,

hogy távol maradt a magyar-magyar csúcsról, ám mivel az elnöki funkció Magyarországon gyenge, az államfőnek nincsenek eszközei arra, hogy „feltartóztassa azokat a hangokat, amelyek Magyarországot egyre lejjebb nyomják az európai államok sorában”, mindössze olyan értelmű üzeneteket tud megfogalmazni, amelyek felvillantják a kiút lehetőségét".

Tőkés Băsescu előző esti beszédére reagálva elmondta, pozitív tapasztalat volt az a tisztelet, amellyel a román elnök viszonyult a székelyekhez és a nemzeti ünnephez; megjegyezte, román politikusok eddig nem kényeztették el őket a Székelyföld iránti odafigyeléssel.

„Persze az is nyilvánvaló, hogy Băsescu szavazatokat is gyűjt itt Székelyföldön azzal, hogy váratlan, rajtaütésszerű módon eljön a nemhivatalos államelnöki látogatásra. De én azt mondom, fogjuk szaván. Ha szavazatok kellenek, akkor viszont segítsen abban, hogy Székelyföld területi autonómiája és a székelység felemelkedése irányában tudjunk előrehaladni.” Sajnos, ahogyan az elnök úr beszél, abból kiderül, enyhén szólva nem lelkesedik a székelyföldi fejlesztési régió iránt, állapította meg a püspök, hozzátéve:


olyan értelemben is szaván kell fogni,

hogy ha már Caracalról beszél, segítsen az EMNT és az SZNT által kidolgozandó olténiai autonómiastatútum érvényesítésére, egy spanyol mintát meghonosítva Romániában (Spanyolországban „nem tökéletes föderalizmus” működik, az országban 17 autonóm közösség létezik, amelyekből Baszkföld, Katalónia, Galicia és Andalúzia több jogkörrel rendelkezik, pl. bevezethettek egy második hivatalos nyelvet – szerk. megj.).



A székelyföldi öt megyei jogú város képviselőivel, valamint a megyei önkormányzat vezetőivel Sólyom László a székelyföldi fejlesztési régió jövőbeni kialakításának a témájáról, Hargita és Kovászna megye összehangolt fejlesztéséről tárgyalt. Mosolyogva állt utána a kamerák elé, s mintegy tízperces nyilatkozattal kárpótolta a sajtót az előző esti kétpercesért.



„Látogatásomnak több célja van – legfontosabb az 1956-os forradalomnak a megünneplése. Tegnap is mondtam, a forradalom nemzeti egységet teremtett a magyarok között, és egységet az akkori, szabadságra vágyó más népekkel is. Ezért hangsúlyozom mindig,


mennyi román résztvevője volt az akkori eseményeknek,

sőt nagyon sok román áldozata is volt” – mondta, hozzátéve, ezen áldozatok szimbolikus kárpótlásának is itt a legfőbb ideje. „Látogatásom másik célja az itteni magyarságnak szól. A magyar alkotmánynak és az én személyes meggyőződésemnek is az az alapja, hogy a magyar nemzet kulturális egységet képez. A kulturális nemzet fogalmát igyekszem mindenhol elfogadtatni Európában” – nyilatkozta Sólyom.

Megismételte előző napi beszédének fő üzenetét: az, hogy Romániában „külön magyar világ” létezik, érték Románia számára, mint ahogy Magyarországnak is az ottani román, szlovák és más nemzetiségű világ. Más-más feltételei és lehetőségei vannak a tömbmagyarságnak és a szórványnak a megmaradásra, ezzel összefüggésben


„teljes odaadással támogatom

azokat a törekvéseket, amelyek Székelyföldet egy önálló fejlesztési régióként képzelik el. Nagyon örülök annak, hogy ennek megteremtik az intézményeit, egyelőre épp azon az alapszinten, ami ahhoz kell, hogy ilyen tömbközösség összehangoltan fejlődjön” – fejtette ki.

A székelyföldi városok szövetségének nemcsak szimbolikus jelentősége van, hanem gyakorlati haszna is – közös projekteknek ad keretet a környezetvédelemtől a turizmusfejlesztésig és gazdasági fejlesztésig. Ugyancsak alapvető, hogy minden közösségnek meglegyenek az intézményei és a civil társadalma – hangoztatta Sólyom, hozzátéve, igazán szívet melengető volt a találkozása a nagycsaládosokkal, akiknek szerepe nagyon fontos a magyarság megmaradásában, ugyanakkor örvendetes, hogy az egész Kárpát-medence szintjén együttműködnek egymással.

A Sapientia egyetem csíkszeredai karán tett látogatás kapcsán elismerően nyilatkozott az intézményről, annak kiadványairól, az akkreditációs folyamat előrehaladásáról – ez reményt ad arra, hogy


a Sapientiát a komoly egyetemek között

fogják számon tartani. Miután meglesz az állami elismerés, remélhetőleg megkezdődik az a folyamat is, amelynek kimenetele a román állam hozzájárulása a finanszírozáshoz – fejtette ki.

Dicsérően szólt a Márton Áron Gimnáziumban tapasztaltakról is: mint mondta, a jövő nemzedéke már 1989 után született, nem terheli őket a múlt. Nagy élmény volt számára az egyik őt köszöntő „sugárzóan okos” diáklány önálló gondolatai, autonóm felszólalása: „Reményt adó dolog, ha ilyenek ezek az iskolások, és ezek aztán megteszik azt, amire a magyarságnak is és Romániának is szüksége van” – mondta.

Politikusokkal történt találkozóiról annyit mondott: úgy jött ide, hogy tudja, közeleg a választás, ezért a „választás” szót először és utoljára ejti ki a száján. „Magyar államfő nem avatkozik ezekbe bele. Amit én tanácsolni tudok, hogy mindenki, minél nagyobb számban vegyen részt a választáson” – fejtette ki. Újságírói kérdésre kifejtette,


Székelyföld jövőjét az új nemzedékben látja,

és egyfajta felszabadultabb létben – ha ez megvalósul, az már magával hozza a gazdasági fejlődést. „Ahhoz, hogy egy társadalom fejlődjön, meg kell lennie a saját, teljes strukúrájának, értelmiségének, saját gazdasági erejének, saját politikai bölcsességének” – tette hozzá, mondván: abban az az életerőben és optimizmusban látja a jövőt, amit tapasztalt.

A román sajtó arra volt kíváncsi, hogyan kommentálja Markó Béla azon kijelentését, miszerint „a román gyerekek számára is legyen kötelező a magyar nyelv”.

Sólyom válaszában Băsescu javaslatára utalt, miszerint a magyar gyerekeknek idegen nyelvként kellene tanulniuk a románt, más módszertannal, mint a román anyanyelvűek – ez a biztosítéka annak, hogy jól elsajátítsák azt, és


intergálódni tudjanak a román társadalomba.

Ilyen kontextusban Markó javaslata nem elképesztő számára, „hiszen ha van egy nagy történelmi közösség, mint pl. a Székelyföld, ahol rendkívül sok ember él egy tömbben, a kisebbségi nyelvnek pedig megvan a kompakt használati területe, ott elvárható, hogy az állami közigazgatás ismerje ezt a nyelvet, az itt élőknek pedig elemi érdekük ismerni egymás nyelvét, a magyarnak éppúgy érdeke, hogy megtanuljon románul, mint a románnak, hogy megtanuljon magyarul” – válaszolt Sólyom.







Sólyom László szemmel láthatóan Háromszéken is jól érezte magát, péntek este interaktív volt és vidám, a Székely Nemzeti Múzeumban az értékes és egyedülálló törzsgyűjtemény mellett


százéves aktfotókat is megtekintett,

Gábor Áron ágyújának másolatát meg is simogatta. A biztonsági szolgálat lankadatlan figyelemmel tartotta távol tőle a sajtóhadat, így egy-egy teremben érdekes fogócska kezdődött fotósokkal, elnökkel és testőrökkel. Néha egy-egy váratlan lépését – amikor valamit tüzetesebben is meg akart nézni, vagy amikor visszalépett a sztereófotók megtekintéséért szükséges piros-kék papírszemüvegért – későn reagálták le, ilyenkor vicces torlódás keletkezett, és alkalom nyílhatott egy-egy közeli portré készítésére.













Szombat reggel a Székely Nemzeti Tanács képviselőivel elfogyasztott reggeli után Csernátonba, majd Kézdivásárhelyre látogatott, ahol sajtótájékoztatót tartott a Vigadóban. Moyses Mártont méltatta, aki középiskolás diákként Barótról indult el 1956 októberében három társával, hogy segítsen a magyar forradalmároknak, és akinek két másik vértanúval közös emlékművét előző nap avatta fel Baróton. Moyses 1970. február 13-án a brassói pártbizottság épülete előtt


benzinnel leöntötte és meggyújtotta magát,

életének feláldozásával tiltakozva a diktatúra megtorlása ellen. Mint Sólyom elmondta, megdöbbentően sokan voltak az 56-os ünnepségen is, újabb bizonyítékaként annak, hogy a forradalom összeköt. Csernátonban egy olyan bíró, Rákosi Árpád emlékműve előtt tisztelgett, aki nem volt hajlandó részt venni az 1956 utáni megtorlásokban, emiatt bebörtönözték és megkínozták. „Az ilyenek, mint Rákosi Árpád, a jogászok becsületét mentették meg, szemben a vérbírók tömegével” – hangsúlyozta.

Mintegy mérleget vonva, látogatásának eddigi állomásairól azt mondta: jó érzés olyan falvakon, településeken végigmenni, amelyek nevét és szülötteit egész Magyarországon ismerik.

Az előző esti értelmiségi fórumon azt tapasztalta, élénk és folyamatos szakmai kapcsolat van egyes szakmák képviselői esetében Magyarországgal, ez pedig kulturális-társadalmi megtartó erő is lehet, mint ahogy a pedagógusok határokon átívelő együttműködése vagy akár a múzeumok hálózata. A csernátoni Ipartörténeti Múzeumot és a Székely Nemzeti Múzeumot hihetetlenül gazdag, párját rikító anyaggal rendelkező, nagyszerű intézményeknek nevezte.

Kérdésekre válaszolva újra szót ejtett a székelyföldi városok szövetségéről: szerinte rendkívül fontos


propagálni a két megye összetartozását.

Nem eléggé ismert a Székelyföldi Fejlesztési Intézet munkája – hívta fel a figyelmet –, egyetemi oktatók vesznek részt benne, szakmailag kifogástalan, sokrétű munkát folytat – ez olyan kincsestár, ami alapul szolgálhat a város- és régiófejlesztéshez. A politikai jellegű találkozókkal kapcsolatban elmondta, ő meghallgatja partnerei elképzeléseit, helyzetértékelését, ám ahhoz hasonlóan, ahogy Magyarországon is az államelnök személye pártok fölött áll, itt sem szól bele, és őrizkedik az állásfoglalástól.

Az azt firtató kérdésre, hogy mit szól ahhoz: Bukarestben román körökben az a gyanú merült fel, látogatása politikai és választási célokat szolgál, azt mondta: külföldön még annyira sem szólhat bele aktuálpolitikai kérdésekbe, mint otthon, csupán ismételten arra szólít fel: az emberek menjenek el szavazni minél nagyobb számban. Türelmesen elismételte „a külön magyar világ Románia számára érték” tételt is, hozzátéve: nem gondolja, hogy jelenleg bárki Romániában akadályozva lenne identitása kifejezésében és megélésében.




Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS