2021. október 17. vasárnapHedvig
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Ki volt a legmeggyőzőbb magyar jelölt?

S. Z. 2008. december 08. 16:18, utolsó frissítés: 15:56

Megnéztük, ki “vitt” a magyarság számarányánál nagyobb arányú szavazatot Székelyföldön. Az eredmény lesújtó.



A parlamenti választásokat követően a média a választásokat megnyerő jelöltek neveitől volt hangos; különféle statisztikák és rangsorok láttak napvilágot, a győztesek pezsgőfürdőztek, a vesztesek – akik amúgy sokszor több szavazatot gyűjtöttek össze, mint azok, akiket a választási rendszer győztesként hozott ki – csendben a háttérbe húzódtak.

A Transindex azt a feladatot tűzte ki célul, hogy a győztesek és vesztesek felsorolása helyett kiderítse: melyik magyar jelölt gyűjtött több szavazatot, mint a magyar lakosság számaránya választókörzetében? Másképp: ki volt az, akire még a magyarok sem igen szavaztak, és ki volt az, aki a magyarok mellett a román választókat is meggyőzte? Illetve ki volt az, aki a magyarokat a románságnál nagyobb arányban tudta mozgósítani? Erre bevezettünk egy terminust is: ez lesz a meggyőzőerő.


Magyarázzuk, hogyan számoltunk


A feladat összetettsége miatt néhány dolgot egyszerűsítenünk kellett: számításaink egyik alapfeltételezése az volt, hogy a magyar – mind RMDSZ-es, mind független – jelöltekre elsősorban a magyar lakosság szavaz; a másik feltételezés az volt, hogy az egyes választókerületekben a magyar és román szavazók részvétele nem különbözött számottevően.



A magyar, illetve a román részvételről egyébként a Központi Választási Iroda (BEC) honlapján sem találtunk részletes statisztikát. Meg kell említeni, hogy az alábbi adatoknak létezik egy olyan értelmezési lehetősége is, miszerint a magyar jelöltek nem román szavazatokat kaptak, hanem jobban mozgósították a magyar szavazókat, és így jött ki a magyar lakosság számarányán felüli szavazati arány.

Továbbá – frissebb adatok híján – el kellett fogadnunk, hogy a 2002-es népszámlálás eredményei többé-kevésbé híven tükrözik a valóságot, és meg kellett barátkoznunk azzal is, hogy a nagyvárosokban kialakított választókerületek etnikai szempontból kevésbé tükrözik a népszámlálás adatsorát.



Például tudjuk hogy Marosvásárhelyen az 1-es számú képviselői kerület, ahol Borbély László indult, a “magyar” negyedeket foglalta magába – azonban a népszámlálás csak városi szintű adatokat közöl a marosvásárhelyi etnikai arányokról. Valószínű tehát, hogy Borbély választókerületében több magyar él, mint azt a népszámlálási statisztika mutatja. A viszonylag pontatlan városi számításokért azonban kárpótolnak a vidéki választókörzetek, ahol a népszámlálási adatokra támaszkodva elég pontosan ki lehet deríteni a magyar lakosság arányát.

Az egyes jelöltek meggyőzőerejének a kiszámításakor az eljárás a következő volt: tudni lehet, hogy az egyes választókerületek mely településeket foglalják magukba, a népszámlálás alapján tehát könnyen kiszámolható a magyarság számaránya a választókerületekben. Megnéztük aztán, hogy a jelöltek az érvényesen leadott szavazatszám hány százalékát “vitték el”, és a kettő különbsége adta azt, amit mi meggyőzőerőnek neveztünk.

A meggyőzőerő egy negatív szám, amennyiben a jelölt nem kapta meg a magyarság számarányának megfelelő szavazatarányt; és akkor lesz pozitív, ha a magyarság számaránya fölötti szavazatarányt kapott. Tehát ha egy jelölt a szavazatok 43%-át “vitte”, az 25%-os magyar aránnyal kiváló eredménynek számít és +18-as meggyőzőerőt jelent; ha viszont a szavazókerületben 64%-nyi magyar él, akkor 43% nem nagy hőstett: a meggyőzőerő –21 lesz.



Számításainkat az RMDSZ-es, valamint a főbb független jelöltekre korlátoztuk abból a megfontolásból, hogy a román jelöltek amúgy sem szoktak számottevő magyar szavazatot kapni.


Tehát mennyire voltak meggyőzőek a jelöltek?

A rövid válasz: nem igazán. A Hargita, Kovászna és Maros megyei jelöltek túlnyomó része kevesebb szavazatarányt kapott a választókerület magyar népességarányánál. Leginkább a független jelöltek égtek, számításaink szerint ők voltak a legkevésbé meggyőzőek. Ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy az RMDSZ-jelöltek többsége negatív előjellel szerepel a statisztikánkban, és a maroknyi “pozitív” jelölt sem tudta néhány százaléknál többel túlszárnyalni a magyarság számarányát.

Az RMDSZ-es jelöltek közül Márton Árpád sereghajtó (–25), őt szorosan követi Antal István, Pál Árpád és Albert Álmos (–22). Albert Álmos teljesítménye kapcsán megjegyzendő, hogy az ő ismeretlen ellenjelöltje, Szilágyi Sándor a leadott szavazatok 35%-át kapta. Ezzel Szilágyi a legmeggyőzőbb független jelölt (–43), messze maga mögött hagyva az amúgy sokkal ismertebb Kincses Elődöt (–63).

A háromszéki képviselőjelöltek közül Molnár Gábor fiatal RMDSZ-es politikus volt még a legmeggyőzőbb (–2), őt Olosz Gergely követi, nem túl fényes eredménnyel (–15). Az Olosz ellen induló Rákosi János végképp nem győzte meg a választókat (–83). Az egyedüli “pozitív” háromszéki jelölt Bokor Tibor, ő +2-es eredményt ért el.



Hargita megyében a szenátorjelöltek közül Gyerkó László kapott több szavazatot a magyarság számarányánál (+2), Verestóy Attila (–10) és ellenjelöltje, a Zöld Párt színeiben induló Dósa Barna (–54) nem volt meggyőző.

A Hargita megyei képviselőjelöltek közül Kelemen Hunor volt a legmeggyőzőbb (+3); a mezőnyhöz képest egész jól szerepelt még Korodi Attila (–1) valamint a kevésbé ismert Bende Sándor (–3). Antal István és Pál Árpád például –22-vel végeztek, a mezőnyt a függetlenek, Becsek-Garda (–75) és Sebestyén Csaba (–77) zárják.



Maros megyében a szenátorjelöltek közül egyedül Frunda György jött ki pozitívan (+4), Markó Béla RMDSZ-elnök szavazataránya például kevesebb (–3), mint a magyar lakosság számaránya. Egyébként az elnök ellen induló Kincses Előd a szavazatok 7%-át vitte el – ez –63-as meggyőzőerőt jelentene számításaink szerint. A két másik szenátorjelölt, Szakács János és Dávid Csaba is “mínuszban” vannak.

Képviselőjelöltek közül Borbély László kapott pozitív osztályzatot (+10), igaz, neki előnyére vált az, hogy a választókörzetében nagyobb a magyar lakosság aránya, mint a népszámlálási adatok által tükrözött városi átlag. Kelemen Atilla szintén +5-ös eredményt ért el, a többi jelölt azonban mind “mínuszban” mozog.



A rendelkezésre álló adatok alapján nem lehet megbecsülni, hogy az RMDSZ-es jelöltek ellen induló függetlenek tőlük vittek-e el szavazatokat. Ezzel meg lehetne magyarázni egyes ismert RMDSZ-politikusok gyenge teljesítményét, de ott van a másik lehetséges verzió is, az, hogy ezekben a körzetekben nagyobb volt a mozgósítás, vagy pedig a két egymás ellen induló jelölt a románságtól is “elvitt” némi voksot.



Következő anyagunkban a Szatmár, Bihar, Kolozs és Szilágy megyékben indulók teljesítményét elemezzük, hasonló eljárással.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS