2021. október 17. vasárnapHedvig
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Állatkínzó Románia: felakasztott, deportált, elaltatott kutyák

Bakk-Dávid Tímea Bakk-Dávid Tímea 2009. január 29. 14:28, utolsó frissítés: 12:30

Az elkövetők fejében valószínűleg meg sem fordul a gondolat, hogy felelős vagy azért, akit megszelídítettél. Civilek szélmalomharca, pénztelen önkormányzatok: kutyamenhely-körkép. #b#[kommentekkel]#/b#



A 2008-ban jelentős módosításokon átesett állatvédelmi törvény értelmében tilos az állatkínzás, az állatok gazdáinak vagy gondozóinak be kell tartaniuk az állategészségügyi és -higiéniai normákat, tilos elkergetniük vagy elhagyniuk őket, megfelelő menedéket és mozgásteret, élelmet, vizet, egészségügyi ellátást kell biztosítaniuk nekik. A 71. cikkely kimondja:


tilos a kutyák, macskák és más állatok eutanáziája,

kivéve ha az állat egy szakorvos megállapítása szerint gyógyíthatatlan beteg. A törvény betartásáért az Országos Állategészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Hatóság felelős.




A törvényben nem szerepel a szeretet szó, ám a gondoskodás és a figyelem igen. Aki egyébként nem meggyőződéses élharcosa az állatok jogainak, illetve fenntartásokkal fogadja azokat a kijelentéseket, miszerint minden élőlény egyenlő, s mi sem vagyunk “egyenlőbbek”, az is képes a jogi és társadalmi normákat betartva viszonyulni az állatokhoz. Ami azonban minden határon túlmegy, azok az esetek, amikor az ember – legyen szó gondjaira bízott vagy kóbor állatról – többek közt ettől a felsőbbrendűség-tudattól vezérelve kínozza vagy éppen megöli, “kiiktatja” a “zavaró tényezőt”.

A Realitatea tévéadónak egy néző sokkoló fotókat küldött be a Kovászna megyei Árapatakról, ahol egy elhagyott fészerben ismeretlenek több kutyát is felakasztottak. Megkeresésünkre Sikó-Barabási Sándor, a megyei állategészségügyi igazgatóság vezetője elmondta, hasonló esetekben írásbeli feljelentést kell tenni az intézménynél, ám csupán akkor indulhat vizsgálat, ha bizonyítható, ki követte el a bűntényt. A megyei igazgatóságok hatáskörébe tartoznak az állatkínzás esetei is, jelen pillanatban is vizsgálnak néhány ilyen esetet, de kell legalább egy tanú vagy más bizonyíték, ami alapján aztán a tettest megbüntethetik.

A kóbor kutyák akut problémát jelentenek Romániában. Ám akik a megtámadott, megharapott, meggyilkolt állampolgárok eseteit hozva fel példaként a veszélyessé váló állatok kivégzését szorgalmazzák, mintha elfelejtenék azt az egyszerű tényt: elsősorban az emberek a felelősek azért, hogy ennyi elkergetett, elszabadult, gazdátlan, éhező eb van a városokban. Elsősorban a nagyvárosok, főképp pedig Bukarest utcáin kóborolnak csapatostól, terrorizálva a lakosságot, s nem mellékes módon közegészségügyi problémát is okozva.


A fővárosban 60 ezerre teszik a kóbor kutyák számát;

az országban több százezren vannak. Az önkormányzatok kötelesek megfelelő menhelyet biztosítani a befogott állatoknak, ellátni, beoltani és ivartalanítani őket – ám ez egyelőre a legtöbb esetben részben vagy egyáltalán nem valósult meg.

Bukarestben minden kerületben kell menhelyet létrehozni; sajtóbeszámolók szerint az 1. szektorban nemrég 500 férőhelyes épületet adtak át erre a célra. A beruházás 200 ezer lejbe került; egy állat élelmezése havonta 150 lejt kóstál. A kerületben becslések szerint 7-8 ezer kóbor kutya lehet. A működtető kerületi önkormányzat a menhelyen lévő kutyákat örökbe szeretné adni.


KÓBOR KUTYÁT A KERÍTÉSEN...

Gyakran előfordul, hogy azokról a településekről, ahol nincs menhely, a kutyákat “deportálják”, azaz átszállítják egy olyan városba, ahol már van. Ez néha a törvényes kereteket betartva történik, ám rengeteg példa van arra is, amikor egyesek a kóborkutya-kérdést úgy oldják meg, hogy átszállítják a másik megye/város határába az ebeket, és szélnek eresztik őket.

Ilyen import-kóborkutyákról szóló hírek terjengtek például Kézdivásárhelyen is; állítólag több éven keresztül a szomszédos megyékből kapott rendszeres vérfrissítést a kisvárosi állomány. Legutóbb egy temesvári hírt olvashattunk a témában; szemtanúk szerint


több mikrobusznyi kóbor kutyát eresztettek el

ismeretlenek a város határában. Az ottani menhelyen több száz állatot látnak el, a működtető cég állatorvosa szerint féregtelenítik, beoltják, egészségügyi könyvecskét állítanak ki nekik, mikrocsippel látják el őket, majd megpróbálnak gazdát keresni nekik. Decemberben 80 kutyát adtak örökbe – írja a Renasterea Banateana.

Brassóban az ország legnagyobb és legkorszerűbb állatmenhelyét hozták létre nemzetközi összefogással, a Milliónyi Barát Egyesület (Asociatia Milioane de Prieteni) már 1998 óta foglalkozik a kóbor kutyákkal. Tevékenységük egy évtizede során több mint 2300 kutyát adtak örökbe. Brassóba szállítottak például kézdivásárhelyi, sepsiszentgyörgyi kutyákat is az ottani állatmenhelyre, amely fejpénz ellenében befogadta őket.

Szebenben őszre lesz kész egy 200 főt befogadó kutyamenhely, amelyet a városi tanács versenytárgyalásán nyertes cég épít fel majdnem 100 ezer lejért.


A KUTYÁKAT NEM LÖVIK KI, UGYE?

Törvényes “deportálás” történt Gyergyószentmiklóson is, ahol ugyan helyi lakosok kezdeményezték egy menhely létrehozását, ám az önkormányzat egyelőre nem biztosított megfelelő területet erre. A Füles Egyesület nem hivatalosan használt egy telket, ahol a kutyákat tartották és etették, ám a közeli erdőből a medvék is meg tudták közelíteni a helyet. Innen a szeméttelep mellé költöztették a kutyákat, ám ott nem voltak megfelelő egészségügyi körülmények. A általuk gondozott 11 ebet végül a csíkszeredai Pro Animalia Egyesület korszerű menhelyére szállították, ahol 400 kutyát látnak el.



Ők jól csinálják, négy alkalmazott gondozójuk és német támogatói hátterük van – mondja a Füles Egyesület titkára, Jánossy Alíz újságíró. “Ezzel szemben mi


vívjuk a közelharcot az önkormányzattal,

hogy adjanak egy egyhektáros, közművesített, bekerített területet, s a többit bízzák ránk. Csak sajnos nálunk az önkormányzat egyetlen lehetőséget lát: kilőni a kutyákat” – teszi hozzá. Elmondása szerint a helyhatósági választások előtt az egyik MPP-jelölt, aki egyébként állatorvos, azt ígérte, felajánl egy területet állatmenhelynek. Miután a polgári párt színeiben bejutott, és megalakult az új MPP-s városvezetés, kiderült, a felajánlott terület nem közművesíthető, és egyébként is közelebb van a lakott területhez a törvényben megengedettnél.

Jánossy szerint az egyesületnek szemtanúi vannak arra, hogy városi illetékesek nem befogásra használt kábító-, hanem eutanáziához használatos altatólövedékes puskával felszerelkezve éjjeli vadászaton lövöldözték a kutyákat városszerte.

Mezei János gyergyószentmiklósi polgármesternek nincs tudomása ilyen esetről. Voltak gyógyíthatatlan beteg állatok, akiket vizsgálat után


kénytelenek voltak örökre elaltatni.

Leszögezte: amint a kormány elfogadja a költségvetést, és ezt követően az önkormányzatok is megtárgyalhatják, mire mennyi pénz jut, konkrét lépéseket tesznek egy kutyamenhely létrehozására. Elismerte, a város szerencsés olyan szempontból, hogy van egy civil egyesület is, amely foglalkozik a kérdéssel; leszögezte, ők a kutyákat szeretik, és mindent megtesznek azért, hogy a jelenleg szabadon kószáló ebek sorsa megoldódjon.

A Hargita Megyei Állategészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Igazgatósághoz nem érkezett az utóbbi időben feljelentés állatkínzásról, brutalitásról, önkormányzatokat sem büntettek amiatt, hogy nem kezelték volna megfelelően a kóbor kutyákat – mondta el Marosfői Levente, az intézmény vezetője. Marosfői szerencsés eseteknek tartja, hogy például Csíkszeredában vagy Székelyudvarhelyen


magánkezdeményezésre kutyamenhelyek létesültek,

ám ezek a bizonytalan anyagi háttér miatt bármikor megszűnhetnek, ezért egyértelműen az önkormányzatoknak kell felvállaniuk, hogy uniós forrásokból pályázzanak erre a célra.

“A kóborkutya-ügy nyitott és kényes kérdés – mi annyit tehetünk, hogy ha az önkormányzatok megoldással jönnek, mi megmondjuk, teljesíti-e a minimális feltételeket ahhoz, hogy működési engedélyt adhassunk” – összegzett. A hatóság a megye önkormányzatainál hamarosan informálókampányba kezd, állategészségügyi és élelmiszerbiztonsági témákról, amely során ezt a kérdést is érintik.


AHOL MÉG KUTYAVÉDŐ EGYESÜLET SINCS

Kovászna megyében egyetlen menhely sincs, működő állatvédő egyesület is csak egy, a Rara Avis madárvédő szervezet. Mint Kelemen László egyesületi vezető elmondta, sok lakossági bejelentést kapnak kóbor állatokról, de nem tudnak segíteni, nincs rá kapacitásuk. Nekik maguknak is elindulásuk után hat-hét év kemény munkája kellett, amíg eljutottak idáig: a lakosság már tud a létezésükről, értesítik őket, ha sebesült madarat találnak, az akcióik népszerűek, a képzések és kampányok elérték a célt. Immár az sem tűnik lehetetlennek, hogy


madárkórházat hozzanak létre:

Oltszemen már meg is van a megfelelő terület, az ottani önkormányzat is támogatja őket. Pályázatok, önkéntesek segítségével a következő években megvalósulhat – összegzett Kelemen.

Kézdivásárhelyen Bokor Árpád tanácsos ajánlott fel telket, Szarvadi József alpolgármester pedig lejárt élelmet szerzett a befogott kutyáknak. A valódi megoldás az átmeneti intézkedések helyett azonban az lenne, ha megfelelő menhelyen ellátnák őket a törvényeknek megfelelően, illetve civil kezdeményezéssel örökbefogadási programot indítanának a városban. Jelenleg a szeméttelep mellett tartják a kutyákat, naponta a helyi cégek adományaiból etetik őket.

Az alpolgármester kifejtette, az önkormányzatnak egyelőre ennyire futja, nincs például amiből állatorvost fizessenek, aki megvizsgálná és beoltaná a kutyákat – élelmet, vizet kapnak, a befogásukhoz használt kábítólövedéket is a városi büdzséből fizetik –, de mindenképp


jó lenne civil kezdeményezéssel lendíteni az ügyön.

A jó hír az, hogy a felajánlott telek valószínűleg meg fog felelni a követelményeknek, mivel közművesítve van, és elég távol esik lakott területtől – de hogy mikor kerülhetne sor az átköltözésre, bizonytalan.

Az önkormányzat prioritásai közt elsősorban az emberek problémáinak megoldása szerepel, s amíg hajléktalanok laknak az állomáson, velük szemben is visszatetsző lenne a kutyák EU-konformabb ellátását előbbrehelyezni. Szarvadi leszögezte, nem a kutyák ellen van, ő maga is állatbarát; hangsúlyozta, az előző években alkalmazott módszerhez képest, amikor megmérgezték a kóbor kutyákat Kézdin, az új városvezetés sokkal humánusabban jár el.

Czimbalmos Kozma Csaba sepsiszentgyörgyi városgondnok, volt alpolgármester az elmúlt évek gyakorlatát idézte fel, amikor befogták a kutyákat, néhány napig tartották őket, etették, megfürdették, addig, ha volt gazdájuk, értük mehetett, a többieket megpróbálták örökbeadni, aztán az akkori törvénynek megfelelően egy brassói meg egy codleai céggel elszállítatták és elaltatták őket.


Most már be sem fogják a városban csatangoló kutyákat,

mert nincs ahol tartani őket, egyelőre nincs korszerű menhely. Még az idén tervezik, hogy az önkormányzat költségén építenek, de ehhez a beruházáshoz civil partnerek is kellenének. Korábban volt még egy civil kezdeményezés, akkor az önkormányzat telket és működési költséget is biztosított volna, ám a szervezet végül visszalépett, mert rájöttek, még így sem tudták volna működtetni a menhelyet.



SZÉP ÉS JÓ, DE HOGYAN ALKALMAZZUK?

A törvény alkalmazására vonatkozó előírásokat máig nem kapták meg az illetékes megyei és helyi hatóságok. Bakos Levente volt marosvásárhelyi alpolgármester, jelenlegi tanácsos szerint értelmezhető cikkelyek is szerepelnek benne, például egy olyan kitétel, hogy


a kóbor kutyákra speciális jogszabály lesz érvényes

– ám mivel ilyen nem született, akár úgy is lehet venni, rájuk az új törvény nem vonatkozik, és amennyiben nem kerül nekik gazda, továbbra is el lehet őket altatni. Ezért óvatosságból az Országos Állategészségügyi Hatóság kiadott egy belső rendeletet, miszerint kóbor kutyák elaltatni tilos (kivéve ha gyógyíthatatlan betegek).

Marosvásárhelyen az önkormányzat korszerűsíteni akarja a jelenlegi menhelyet, amely néhány tucat kutya befogadására alkalmas. A városi büdzséből alkalmaztak személyzetet, akik gondozzák, etetik, elvégzik a megfelelő kezeléseket, ivartalanítják, majd visszaengedik az utcára. Előbb-utóbb tehát lehet számolni a populáció csökkenésével, ám itt is az a gond, hogy a környező településekről sokszor maguk az ottani illetékesek szállítják Marosvásárhelyre a kutyákat – tájékoztatott Bakos Levente. A megyeközpontban több civil szervezet is foglalkozik örökbeadások megszervezésével.



Sikó-Barabási Sándor a kilencvenes évek elején alapított Sepsiszentgyörgyön egy állatvédő egyesületet, amely főképp gyerekeknek szervezett felvilágosító jellegű foglalkozásokat, iskolákban tartott tematikus órákkal, kirándulásokkal, vadvédelmi előadásokkal. Az állatorvos tudományos munkát is végzett, többek közt elhullott kóbor kutyákat boncolt, s mint mondta, még egy szakember számára is elképesztő, milyen veszélyes kórokozókat hordozhatnak.

“A bennem élő állatvédő és a járványmegelőző kelt birokra egymással, mikor láttam azt a parazitafaunát; s ha belegondolunk, hogy a kóbor kutyák elsősorban zöldövezeteken, játszótereken ássák el ürüléküket, valóban óriási közegészségügyi veszélyt jelenthetnek” – fejtette ki. Ezért is a legideálisabb módszer a menhely – a Kovászna megyei állategészségügyi igazgatóságnak azonban erre sem kerete, sem kapacitása nincs, és sajnos az önkormányzatoknak sem.

Az új törvény önmagában szép és jó, ám az alkalmazásához szükséges pénzalapok hiányoznak – ezért is


értelmetlen lenne büntetni a polgármestereket,

amiért nem tartják be az összes előírást. Az állatvédő egyesülete időközben szüneteltette a tevékenységet, mert nem volt rajta kívül más önkéntes. Ha valakik átvennék, és kezdeményeznének valamit, azt ő maga is támogatná – fejtette ki.

Ploiesti-en, Hunyadon, Désen, Segesváron és több más városban szintén egy állatvédő alapítvány, a Vier Pfoten vállalta fel, hogy jobbítson a kóbor állatok helyzetén. Egyhónapos akció keretében a kutyákat befogják, ivartalanítják, féregtelenítik, beoltják, majd elengedik azon a helyen, ahol megtalálták őket. Ezzel párhuzamosan lakossági felvilágosító kampányt szerveznek az állatvédelem fontosságáról, azt hangsúlyozva: a legyilkolásuk nem megoldás.

A fotók a cikkben szereplő állatvédő egyesületek honlapjairól származnak

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS