Băsescu vonja vissza autonómiaellenes kijelentését!
Bakk-Dávid Tímea 2009. február 09. 13:11, utolsó frissítés: 11:13Együtt tiltakoztak a politikai szervezetek és egyházak a magyar intézményvezetők leváltása ellen – és nemcsak. Népgyűlés, tiltakozás és ökumenikus istentisztelet: három az egyben akció Sepsiszentgyörgyön. #b#[fotóriport + dokumentumok]#/b#
„Anyu, miért gyűlt össze ennyi ember?” „Hogy magyar főnökök legyenek a városban” – magyarázta kisgyerekének egy nő a vasárnapi sepsiszentgyörgyi tiltakozó nagygyűlésen, amikor már 12.50-kor szép tömeg gyűlt össze a Kovászna megyei prefektúra előtt.
A magyar intézményvezetők leváltása elleni, a háromszéki magyar történelmi egyházak által kezdeményezett akció azonban ennél sokkal többről szólt.
Az ökumenikus istentiszteletként aposztrofált nagygyűlés szónoklataiban és a felolvasott petícióban is hangsúlyosan jelen voltak az erdélyi és székelyföldi magyarok állandó követelései: az államilag támogatott magyar egyetem, az etnikailag arányos képviselet, a magyar regionális nyelvként való elismertetése, az autonómia.
>> Klikk ide a petíció teljes szövegéhez >>
Az sem mellékes, hogy a tavalyi választási kampányokban egymásnak ugró RMDSZ és MPP politikusai együtt álldogáltak az emelvény mellett, egyikük sem mondott beszédet – ezt az egyházak vezetőire hagyták –, csupán a sajtónak nyilatkoztak. Azt is érdekes lenne egy közvélemény-kutatással lemérni, Traian Băsescu Budapesten tett autonómiatagadó kijelentései óta mekkorát esett az államelnök amúgy magas székelyföldi népszerűségi mutatója: amikor ugyanis róla esett szó, a tömeg hurrogni, pfújolni kezdett.
A helyszínt biztosító csendőrség és rendőrség 2000-re teszi a résztvevők számát, a magyar sajtó 3-5 ezerről, míg egy utólag kiadott megyei tanácsi közlemény egyenesen 6 ezres tömegről beszél. Tény, hogy a tömeg teljesen betöltötte és körülvette a teret, kivéve a prefektúra elé vont „biztonsági sávot”, amelyet térd-, könyök-, lábvédőkkel ellátott csendőrök őriztek. A kordonon túl azonban csak békés, néha tapsoló, néha hurrogó, zászlólengető, tiltakozó táblákat tartó emberek álldogáltak. A vasárnapi szentmise és istentiszteletek egyenes folytatásaként a legtöbben a templomokból érkeztek, mindenki ünneplőben, többségük öreg és középkorú, de voltak fiatalok, sőt kisgyerekek is.
Az egyházvezetők beszédei, de még a kiválasztott Reményik-vers is a békés egymás mellett élés gondolatát emelte ki a jogokért való kiállással párhuzamosan. A tér felé közeledve, ahol még nem volt olyan sűrű a tömeg, román szót is lehetett hallani, még ha nem is a gyűlés, hanem a napsütés és a vasárnapi séta kedvéért jöttek kisgyerekekkel a parkba.
A prédikációk sorát Hajdu János római katolikus főesperes nyitotta meg. „Azért jöttünk ide, hogy megmutassuk, nemcsak voltunk, hanem vagyunk, és akarunk lenni” –, majd Petőfit parafrazálta, miszerint „rabok többé soha nem leszünk”. Hív az egyház, a jövő, a nemzet; magyarnak és kereszténynek lenni „ikertestvérek”. Dénes Csaba református esperes folytatta egy olvasmánnyal a Királyok első könyvéből (Nábót és Akháb esete a szőlőskerttel: „Az Úr óvjon attól, hogy atyáim szőlőskertjét átengedjem neked”). Akháb és Jezabel házasságához hasonlította a jelenlegi kormánykoalíciót; az emelvény mellett álldogáló RMDSZ-es politikusoknak szemmel láthatóan nagyon tetszett a párhuzam.
„Semmi közük nem volt eddig egymáshoz,
de mivel hatalmon vannak, meg akarnak mindent, de mindent szerezni maguknak” – akik szembekerülnek velük, a Nábótok, fel kell emelniük szavukat. Nem szabad másra bízzuk örökségünket, a kultúránkat – vonta le a következtetést. Elismerte, az egyháznak nem küldetése és hivatása, hogy utcára szólítsa az embereket, de vannak olyan helyzetek, amikor mindent félretéve meg kell szólalni, amikor „nagy baj van”, és össze kell fogni.
Ezt követően Kovács István unitárius lelkész (a helyhatósági választásokon az MPP jelöltje a megyei tanács elnöki tisztségébe) fohászkodott. „Nem mások ellenére, hanem önmagunkért vagyunk itt, tisztán megmérve ügyünket a Te igazságod előtt”. Az önrendelkezést mint minden élőlény istenadta jogát határozta meg; sajnos, ezt az igazságot egyesek nem látják vagy nem akarják látni – mondta.
„Ments meg attól, hogy sodródó tömeg legyünk, akiket egyénekre elszigetelve meg lehet vásárolni” – folytatta a szőlőskert-metafora kibontását az unitárius lelkész. „Add, hogy autonómiánkért, szabadságunkért való kiállásunkkal a velünk élők tiszteletét is megadjuk, és hadd értsék meg ők is, nem tőlük vesszük el a mi szabadságunkat, hanem a minket megilletőt nyerjük el tőled” – mondta. Kifejezte reményét, hogy a magyarság közösségként együtt tud cselekedni ennek érdekében.
Pap Attila sepsiszentgyörgyi református lelkész megköszönte a Hargita megyeiek támogatását, köszöntötte a jelen lévő elöljáróikat (a gyűlésen Borboly Csaba megyei tanácselnök, Sógor Csaba EP-képviselő, Korodi Attila, Gyerkó László és Pál Árpád RMDSZ-es honatya is részt vett). Ezután felolvasta a közös állásfoglalást:
Az ezután felolvasott petíciót Albert Álmos RMDSZ-es szenátor, Kulcsár-Terza József, az MPP háromszéki szervezetének elnöke és Dénes Csaba református esperes adta át a prefektúrán. Pap Attila felkérte a magyar EP-képviselőket, hogy juttassák el a dokumentumot az európai fórumokra is, majd ima és himnusz következett.
A háromnegyed órás nagygyűlést követően a tömeg lassan szétoszlott; csak a Hatvannégy Vármegyések fotózkodtak a zászlókkal és táblákkal. Mire az utolsó sajtós is a közeli kávézó felé vette az irányt, a könyökvédősök is eltűntek.
Fotók: Szász Péter, BDT