2021. június 21. hétfőAlajos
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Sólyom László: jó magyarnak lenni itt a Nyergestetőn

Bakk-Dávid Tímea Bakk-Dávid Tímea 2009. március 15. 04:05, utolsó frissítés: 2009. március 16. 10:49

A magyar államfő furcsának és barátságtalannak nevezte a román hatóságok eljárását, de a lényeg, hogy “minden nehézség ellenére együtt vagyunk”. Előrehozott március 15. Markóval és Tőkéssel.



Már 30 kilométerre a Nyergestetőtől látszott, valami készül: a Kászonok egyébként rendőrautó-mentes vidékén egy araszoló MAI számtáblás gépkocsi mögött gyűlt fel a sor. Márpedig sietni kell, jön Sólyom László. Előzünk, vágjuk a kanyarokat, erre a rendőr is rákapcsol; még mielőtt úgy döntene, bekapcsolja a villogót, látótávolságon kívülre kerül. Leráztuk. De ahogy a Nyerges lábához érünk, ahol épphogy elkezdődnek a szerpentinek, máris leint egy másik rendőr – nem lehet feljebb menni, állítólag nincs parkolóhely már.

Gyalog indulunk tovább, több kisebb csoporttal együtt – mint utólag kiderül, a Csíkkozmás felől érkezők nem mindegyike volt ilyen szerencsés. Információink szerint egy csoportot például körülbelül a magyar köztársasági elnök Nyergestetőre érkezése időpontjában azzal állítottak meg, hogy mindjárt befejeződik az ünnepség, és gyalog sem engedték őket tovább.









Sűrű hóesésben érkezett meg Sólyom László konvoja március 14-én 16:30 körül a Nyergestetőre, a Csíkkozmás község által szervezett 1848-as forradalmi megemlékezésre. A Kászonok és Csíkkozmás felől is több kilométer hosszan parkoltak az út szélén a gépkocsik, az ünneplő tömeg – mintegy 1500-2000 fő – az emlékműnél, illetve a szemközti dombon, az emlékkertben és körülötte gyülekezett, zászlókkal felszerelkezve.





Sólyom Lászlót tapssal fogadta a tömeg,

amint kiszállt a gépkocsiból, integetve és mosolyogva üdvözölte az ünneplőket. Hargita és Kovászna megye elöljárói, Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke társaságában foglalta el helyét az emelvényen, kisvártatva Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke is csatlakozott hozzá (videó a helyezkedésről itt).

Markó az elnök jobb, Tőkés a bal oldalán állt; mellette Kelemen Hunor ügyvezető elnök. A két tanácselnök, Borboly Csaba és Tamás Sándor Markó mellett sorakozott fel. A Hargita megyei RMDSZ-es képviselők és szenátorok is ott voltak az emelvényen; a nézőseregben felfedeztük többek közt Toró T. Tibort és Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármestert is, ők egymás mellett állva követték végig a műsort.





A közös himnuszéneklés után (videónk itt) elsőként a házigazda szerepében Csíkkozmás polgármestere, Bodó Dávid szólalt fel, köszöntötte a köztársasági elnököt és az egybegyűlteket. Megköszönte Sólyom Lászlónak, hogy ígéretének eleget téve részt vesz az általa állíttatott kopjafa szentelésén – „ebből is látszik, hogy a székelység és a világ magyarsága számíthat az elnök úr segítségére” – mondta. Nyergestető üzenete a helytállás, a közdelem, a megmaradás igenlése. Ünnep van, ma szabadon lengethetjük a piros-fehér zöld lobogót, de ez nem azt jelenti, hogy minden rendben van. De elindultunk azon az úton, amely talán meghozza autonómiatörekvésünk sikerét – szólt a polgármester üzenete.

Borboly Csaba köszöntőbeszédében utalt a magyar államfő ideutazásának viszontagságaira. „Úgy gondoljuk,


abba nem szólhat bele senki,

hogy meghívásunkra mikor, hol, hova és hányszor jöjjön el a Magyar Köztársaság elnöke” – szögezte le. Szerinte Sólyom jelenléte a székely embereket is a megújulásra biztatja, gyógyír december 5-ére. Ugyanakkor az a tény, hogy Markó és Tőkés ugyancsak jelen van, az erdélyi magyarság történetében a megbékélés, összefogás és siker napjává teszi ezt a napot. Továbbra is mindig hazavárjuk a Székelyföldre – fordult Sólyom Lászlóhoz.

A legfontosabb, hogy minden nehézség ellenére együtt vagyunk, együtt ünnepelünk – kezdte beszédét a magyar államfő. Március 15-ét, augusztus 20-át és október 23-át az egész világon megünneplik a magyarok, ezek az ünnepek a közösség megélésének alkalmai. Soha nem fogom elfelejteni, amikor egy hasonló alkalomkor, Szlovákiában egy idős emberből kiszakadt a mondat: „de jó magyarnak lenni”. Én is ezt érzem most: jó magyarnak lenni itt a Nyergestetőn, a szabadság megszentelt földjén – mondta Sólyom László.



[Transindex-videók]



Lehet akadályokat görgetni a nemzeti ünnep útjába, de a szívekből semmilyen külső hatalom nem tudja kitörölni azt; mindenhol a szabadságharc helyszínein a Kossuth- és Petőfi-szobrok mellett megőrizték azon helybeliek emlékét is, akik – mint Gál Sándor vagy Gábor Áron – életüket adták a szabadságért. „Egyes emlékhelyek kimagaslanak a többi közül, jelentésük gazdagodik: itt, a Nyergestetőn ezt az 1893-ban állított keresztet hála Istennek nem bontották el, az út túloldalán az akkor még álló fenyőerdőben fél évszázaddal ezelőtt elkezdtek kis kereszteket állítani azok, akik idejöttek, hogy noha rejtekben, de szabadon ünnepelhessék március 15-ét” – idézte fel az emlékmű és kopjafakert történetét a magyar államfő.


„Szokták mondani, hogy a magyarok a vereségeiket ünneplik.

Nem így van. Itt is, most is arra emlékezünk, hogy vannak helyzetek, amikor nem lehet tovább visszavonulni, amikor neki kell vetni a hátat egy sziklának, egy fenyőnek, és szembe kell fordulni az ellenséggel” – mondta Sólyom, hozzátéve: ez nem egyszerű sírkert, itt sokkal több fájdalmat és ugyanakkor reményt hordoznak a keresztek.

Március 15., a vértelen forradalom napja és az ezzel egyidőben elkezdett jogi út, a birodalmon belül Magyarország önálló kormányzása megteremtésének erőfeszítései azóta is örök minta számunkra, mondta.

Eddigi tapasztalatai szerint az emberek Erdélyben tudnak ünnepelni, szívügyük mindegyik nemzeti ünnep. Felidézte, amikor 2007-ben a Kolozsvári Magyar Operában először ünnepelt az erdélyi magyarokkal; akkor az volt az üzenet, hogy az Európai Unióban remélhető a kisebbségi jogok kibontakozása. Tavaly Csíkszeredában szólt Székelyföld azon igényéről, hogy „gazdasági fejlődéséhez történelmi egységének megfelelő igazgatási keretet kapjon”. „Most a nemzet egységét szeretném hangsúlyozni” – mondta.

Bejelentette, átadja Kányádi Sándornak a magyar állam legmagasabb kitüntetését, a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjét. „Kányádi itthon van a magyar nyelv, a magyar kultúra és a magyar történelem alkotta közösségben, abban a gazdag örökségben, amit közösen birtokolunk. Ez az örökség a magyar nemzet alapja. De a nemzet része az is, hogy legyen közös szándékunk arra, hogy ezt az örökséget folytatni akarjuk. Itt, Nyergestetőn, a honvédek sírja fölött


különös súlya van annak, ha kimondjuk:

a nemzet az élők, a halottak és a még meg nem születettek szövetsége. Köszönöm, hogy ezt a szövetséget együtt idézhetjük fel” – mondta az államfő.

Mire Sólyom László beszéde közepén tartott, végeszakadt a sűrű hóesésnek. Mire befejezte, az ernyőkről, kabátokról, bajszokról, kucsmákról és kalapokról olvadozni kezdett a hó, még a nap is kisütött, bár a köd nem szállt föl. Markó Béla szövetségi elnök ennek apropóján kezdte beszédét: lehet, hogy lesz még rossz idő, de ha sikerül 1848-49 üzenetét továbbvinni és a közösségnek megőrizni, mindenfajta rossz idővel szembe tudunk nézni.



A szabadság, egyenlőség, testvériség mellett a magyaroknak még üzen valamit ez az ünnep: az összefogást, a szolidaritást. Amikor szükség van rá, félre tudjuk tenni a véleménykülönbséget, és össze tudunk fogni; sokféle ember vett részt a szabadságharcban is – utalt az RMDSZ és EMNT összefogására a szövetségi elnök. Friss példa van rá, hogy össze tudtunk fogni, és képviselni tudjuk közösen a számunkra fontos jövőt – tette hozzá.

A székelyek közösen harcoltak 1848-49-ben a magyarokkal, de közben önállóan tudtak lépni akkor is, amikor máshol már elhallgattak a fegyverek –


a székelység autonóm volt akkor is, és most is az,

még ha nincs is autonómiája. De meg vagyunk győződve, hogy lesz autonómiája – szögezte le Markó. Felsorolta a jogokat, amelyeket a közösség kivívott, majd hozzátette, még van, amiért küzdeni.”Az egyik legfontosabb jog, amit kivívtunk, az együttlét joga – ezt tőlünk elvenni nem engedjük” – mondta. Ez a jog arra vonatkozik, hogy bármikor az erdélyi és magyarországi magyarok, legyen ünnep- vagy hétköznap, együtt lehessenek, fejtette ki; végül megköszönte ő is Sólyomnak, hogy eljött, mondván, idén március 15. két napig tart az ő tiszteletére.





Tőkés arról beszélt, hogy a csíksomlyói vagy perkői búcsúhoz hasonlóan Nyergestető is összmagyar zarándokhely. Megköszönte Sólyom Lászlónak azt az „erkölcsi és politikai bátorságot, melyről tanúságot tett; az anyaország szolidaritását és közösségvállalását fejezi ki jelenlétével” – mondta az EMNT elnöke. A román-magyar kapcsolatokban egymás történelmének, kultúrájának megbecsülése az utóbbi évek vívmánya, ám veszélybe került azáltal, hogy a leszállási engedélyt megvonták a magyar államfőtől. „Márpedig ezt a vívmányt meg kell óvnunk a románok és magyarok békés együttélése érdekében” – szögezte le. Szerinte


a habsburgi vagy az 1989 előtti időket idézi

a huzavona a látogatás körül, amikor a nemzeti közösségeket az „oszd meg és uralkodj” elve alapján fordították szembe egymással, illetve egyeseket persona non gratanak nyilvánítottak és kiutasítottak Romániából. Ez ellen összefogással lehet küzdeni – mutatott rá.





Utalt arra, jelképes üzenete van annak, hogy az egykori nagyváradi hadapródiskola udvaráról Kézdivásárhely központjába került Gábor Áron szobra: összekapcsolja a Partiumot a Székelyfölddel. Az előbbi régióban már kisebbségbe került a magyarság, most hadd ne legyen Székelyföldön a sor; ezt az önrendelkezés kivívásával lehet megakadályozni – tette hozzá. Végül azt mondta, Magyarországot is fel kell szabadítani, mert ha a Habsburgok és szovjetek már nincsenek is ott, de „sokszor úgy érezzük, még mindig ott vannak a posztkommunista erők” Európában; arról is beszélt, Magyarország eladósodása azt eredményezi, végtelenül kiszolgáltatottá válik. „Ma is szükséges a székely kitartás, és akkor nem kell féltenünk a jövőnket, nemzetünket, a hazát. Isten, áldd meg a magyart” – zárta beszédét.

Tamás József katolikus segédpüspök azt hangsúlyozta, az erőszakot erőszakkal nem lehet gyógyítani, Jézus is megtiltotta tanítványának, hogy fegyverrel védje meg Júdás csapataitól. Az erdélyi magyarság eddig is jogi eszközökkel küzdött érdekeiért, de úgy néz ki, ez nem elég: Márton Áronhoz hasonlóan Istenhez kell fellebbeznünk – mondta a segédpüspök, fohásszal zárva ünnepi beszédét.

A kopjafa-avatást követően Sólyom László háromperces sajtótájékoztatót tartott; röviden elismételte, hogy az a gyakorlat, miszerint egy államfő egy szomszédos államban élő nemzeti kisebbséggel ünnepli a nemzeti ünnepet, hozzájárul a két ország kapcsolatának megerősítéséhez.





Furcsának nevezte a leszállási engedély megvonását.

Román újságírók kérdésére közölte, azért nem jött holnap, mert mivel nem tudott repülővel jönni, nem ért volna vissza délutánra Budapestre, ahol át kell adnia a magyar állami kitüntetéseket. Ellenséges gesztusként értelmezi a román hatóságok döntését? – kérdezték. Barátságtalannak – válaszolta. Zavarta volna, hogyha itt lett volna Basescu? – „Örültem volna, ha itt lett volna, mint a múltkor is Csíkszeredában.”








Fotók: Szász Péter, Balázsi-Pál Előd

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS