Pornót volt kénytelen nézni a kolozsvári tinédzserek 60 százaléka
kérdezett:Bakk-Dávid Tímea 2009. március 17. 15:42, utolsó frissítés: 16:59A tinik szándékosan is rákeresnek a pornóra. A következő lépés az is lehet, hogy "gyere, próbáljuk ki, amit láttunk". Trendinek számít fiúk esetében pornót nézni, de mik a következmények? László Éva pszichológus rizikóról, megelőzésről.
László Éva munkatársaival 2007 és 2008 között végzett kutatást 12-18 éves kolozsvári iskolások körében az internethasználati szokásokról, illetve ezek rizikóiról.
A gyermekek elleni szexuális bántalmazás offline és online is ugyanúgy "működik": olyan szexuális tevékenységbe vonják be, amellyel ő nem ért egyet, illetve amelyhez nem képes a kellően tájékozott hozzájárulásra, amelyre nincs felkészülve, vagy amely törvényekbe, társadalmi tabukba ütközik.
Milyen bántalmazási formákkal találkoznak a kolozsvári tinédzserek?
– Mivel a felmérésünk a tinédzserek internetes szokásait vizsgálta általában, nem tudtunk a bántalmazásnak minden formájára kitérni. Amire rákérdeztünk például, az a nem kívánt szexuális jellegű ajánlatok, vagy a nem kívánt szembesülés szexuális tartalmakkal.
A kockázati és védő viselkedést vizsgálva, a kolozsvári internethasználó tinédzserekre reprezentatív mintán, itt is beigazolódott, hogy a lányok jelentősen több szexuális jellegű ajánlatot kapnak interneten, mint a fiúk – 11,3 százalék szemben a 4,3-mal.
A hetedikesek is beszámoltak ilyen szexuális provokációkról, az életkorral azonban nő azon tinédzserek száma, akiket be akarnak vonni ilyen jellegű tevékenységbe.
Az internetet nagyon nagy arányban használják ismerkedésre a tinédzserek, és nyilván nem minden ismeretlen, akivel a későbbiekben személyesen is találkoznak, bántalmazza őket. Sőt, szerencsére sokkal többen vannak, akik valóban jó szándékkal ismerkednek. Ebből következően nem megoldás úgy megelőzni a bajt, hogy megtiltjuk a gyereknek az interneten való ismerkedést.
Sajnos, nem tudtuk pontosan felmérni, a gyerekek kikkel találkoztak. Amit néztünk, hogy hányan találkoztak ismeretlenekkel – ez 33 százalék, nincs különbség fiúk és lányok között. Ezeknek fele több személlyel is találkozott. A tinédzserek közel 21 százaléka vallotta azt, hogy találkozott nála öt évvel idősebb személlyel. Ezt azért kérdeztük, mert a bántalmazás egyik feltételénél ez a korkülönbség-minimum szerepel.
Ahol még különbség volt lányok és fiúk között, az a direkt találkozáskor tett szemérmetlen ajánlatokkal való szembesülés aránya. Az ismeretlenekkel találkozó fiúk 10 százaléka számolt be ilyen ajánlatról, a lányoknak csupán 6 százaléka.
Kik azok a tinédzserek, akik kitettebbek az internetes bántalmazásnak?
Jellemző, hogy ha nem történik durva fizikai fájdalommal járó bántás, tehát minél szubtilisebb, annál nehezebben bekategorizálható, hogy ez most bántalmazás vagy sem. Minél járatlanabb valaki az egészséges emberi kapcsolatokban, az érzelmi transzparenciában, a tiszta határok betartásában, annál nehezebb neki felismerni azt, hogy ez egy bántó kapcsolat lehet.
A kockázati tényezőkkel kapcsolatban elmondható, hogy azoknál a gyerekeknél, akik valamilyen bántalmazást szenvedtek – akik abban nőttek fel, hogy a testi és érzelmi határok nincsenek betartva, és nem világos, mit miért tesz egy felnőtt, védeni vagy éppen bántani akarja őt –, sokkal nagyobb az esély, hogy ne kapcsolják ki a számítógépet, mikor valaki ajánlatot tesz, illetve be akarja őket hálózni, manipulálni. Nem tudják felismerni, jó-e az nekik, vagy sem. Interneten, a virtuális világban még kevésbé, mint a fizikai világban.
A nemzetközi felmérések is azt mutatják, ezek a gyerekek azok, akik többet használják az internetet, akik többet látogatják a pornográf site-okat, akiket többször kérnek le csevegőszobára, akik hajlamosabbak arra, hogy privátba menjenek. Ez teszi őket vulnerábilissá.
A lányok kitettebbek, ez igaz, de ez nem jelenti azt, hogy feltétlenül ők azok, akik bennmaradnak egy ilyen beszélgetésben. Többen keresik őket, ennyit jelent a kitettség.
Egyébként érdekes, hogy a felmérésünkben a szemtől szembeni találkozáskor ajánlatot kapott fiúk aránya szinte kétszer akkora, mint a lányoké. Nyilván nem tudjuk annak a nemét, akivel találkoztak. Van egy mítosz, hogy a homoszexuális férfiak azok, akik bántják a kiskorú fiúkat, tinédzsereket – de egyértelmű, hogy a homoszexualitás nem egyenlő a bántalmazással. Egyébként azok a fiúk mutatkoznak kockázatkereső viselkedésűeknek, a szakirodalom szerint - nekünk nem volt lehetőségünk ezt vizsgálni -, akik úgy gondolják magukról, homoszexuálisok, vagy bizonytalanok a szexuális identitásukban. Ez is egy magyarázat lehet.
Egyébként erre az egy kérdésre válaszolt több fiú igennel, mint lány. Összességében a lányokat sokkal több provokáció érte, mint a fiúkat.
Ami a pornográf anyagokkal való kéretlen/véletlenszerű szembesülést illeti, a diákok több mint 60 százaléka találkozott már ilyesmivel. Jellemzően inkább a fiúk, mint a lányok. A 12 éveseknek is több mint fele számolt be ilyen típusú élményről. Azt is megkérdeztük, hogyan reagáltak rá, körülbelül 20 százalékuk (főleg fiúk) mondta, hogy ezek a site-ok érdekesek, és 21 százalékuk (főleg lányok) azt, hogy visszataszítóak.
Miért van különbség a lányok és fiúk viszonyulásában?
– A különbség itt elsősorban a nemi szocializációból adódik, a fiúkat szabadosabban nevelik a szexualitással kapcsolatban, mint a lányokat. Ha a régi hagyományokra gondolunk vissza, amikor a fiúkat elvitték nyilvánosházba férfivá avatni, a lányoknak meg ki kellett várni a házasságot és a lepedőt a makulátlanság bizonyítékául kiakasztani.
A fiúkat manapság is inkább bátorítják a párkapcsolatokra, ezek kipróbálására.
A diákoknak csupán 30 százaléka mondta azt, hogy a pornószájtok hozzáférését korlátozni kellene kiskorúakkal szemben. Ez nem feltétlenül jelenti, hogy a többség a pornószájtokat akarja nézni. Közrejátszik a szexualitás iránti természetes érdeklődés a pubertáskorban.
Különbség van a lányok és fiúk között abból a szmepontból, hogy milyen módon próbálják ezeket az információkat beszerezni: ebben a fiúk sokkal bátrabbak. Sőt, hajlamosabbak lehetnek túllicitálni önmagukat, és a kérdőívben gyakori tevékenységként bejelölni a pornószájtok látogatását.
A fiúk 9, míg a lányoknak 1 százaléka mondta azt, hogy nagyon gyakran (naponta vagy hetente többször) látogat pornószájtokat. Én soknak tartom ezt a 9 százalékot, és ehhez hozzá kell tenni, hogy ezek ingyenes oldalak, amihez hozzáférésük lehet. Miközben a törvény nálunk is azt mondja ki, hogy ezek hozzáférését korlátozni kell kiskorúak számára, nincs is minden oldalon figyelmeztetés arra vonatkozóan, hogy ez már a 18 éven felülieknek szóló tartalom. Ha van is, egy kattintás, és tovább olvashat a gyerek. Ezt úgy lehetne igazán korlátozni, ha előfizetésesek lennének ezek a szájtok.
Ami aggaszt, pont ennek az engedékenységnek a bántalmazó magatartásúak felé közvetített üzenete: a korlát, amit le kell küzdeni, csupán egy kattintás. Azzal is találkoztam egy tévécsatorna internetes honlapján, hogy az időjárásjelentés mellett sztriptízel egy hölgy, és apró betűkkel írja, hogy 18+ kategória... Az üzenet az, hogy mindez rendben van, ezt korlátozások nélkül el lehet érni. Ellentmondás van a törvény tiltásai és aközött, ami a mindennapokban történik.
Nem lehet arról is szó, hogy a kortárs csoportban, főleg fiúknál, trendinek számít pornószájtokat nézni?
– De, természetesen. Amit viszont vitatnak a szakértők, mivel nem létezik elégséges vizsgálat, az ennek a hosszú távú hatása a szexuális magatartásra. A gyerek, aki ezen nő fel, hogyan teremt kapcsolatokat, milyen befolyással van mindez a párkapcsolataira, családi életére? Nem tudjuk a választ, és azt sem, hogy a fokozottabb érdeklődés a kíváncsiságnak tudható be, annak, hogy a fiúk bátrabbak, és trendibb náluk, hogy ilyen anyagokat nézzenek, és majd kinövik... vagy ennél súlyosabb következmények is lehetnek. Ami megdöbbentő, hogy a naponta netező fiúk kevesebben keresnek rá a szexuális élettel kapcsolatos információkra, mint a pornóra.
20 százalékon fölül van azon fiúk száma is, akik legalább hetente látogatnak pornószájtokat, 17,4 százalék pedig havonta teszi ezt – mindent összevetve ez szerintem nagyon magas. Lányok körében jóval kisebb, 5 százalék körüli az arány.
Szinte állandó toposz a tinikről szóló filmekben például, hogy a srác elcsórja apuka Playboy-magazinját...
– Persze, ez benne van, hozzátartozik a tinédzserkorhoz. Ezért is kérdeztük külön a pornográf tartalmak és a szexuális élettel kapcsolatos információk iránti érdeklődést. Egy kérdőíves felmérés nem elég ahhoz, hogy meg tudjuk érteni, valójában mit keres a 12-18 éves korosztály a pornográf anyagokban. A motiváció lehet a kíváncsiság, a trendiség, amire rájátszik az is, hogy nagyon szexualizált lett a társadalom.
A pornográf tartalmak keresése, nézegetése még nem jelent traumát önmagában véve. Csak az kérdés, ez hogyan alakítja a későbbiekben a gyerek személyiségét, mit keres majd ő maga a szexualitásban fizikai kontaktuson kívül.
A kockázati tényezők közt fontos a szülők felügyeletének hiánya. A 12-18 év közötti kolozsvári gyerekek 60 százaléka mondta azt, hogy a szülei szinte egyáltalán nem alkalmaznak semmiféle megszorítást, korlátozást. Akiknél van korlátozás, ott a felnőttek elsősorban a számítógép előtt eltöltött időt korlátozzák, itt is a lányokat inkább, mint a fiúkat, rájuk keményebb szabályok érvényesek. Ezek a megszorítások az életkor növekedésével lazulnak.
Amit a szakirodalom és a mi felmérésünk is kimutatott, hogy nincs összefüggés az esetleges szülői korlátozás és aközött, mennyire bántalmazott egy gyerek. Mivel a korlátozás a számítógép előtt eltöltött időre vonatkozik, nyilván nem függ össze azzal, mit, kivel beszélget a gyerek az interneten, és hogy utána mi történik.
Azt is néztük, mennyire hajlamosak az interneten közzétenni személyes adataikat a gyerekek. Itt sem volt összefüggés, tehát attól, hogy valaki nyilvánossá teszi a nevét, címét, telefonszámát, nem jelenti azt, hogy inkább ki van téve a bántalmazásnak. A bántalmazó nem a telefonszámot keresi, hanem a vulnerabilitást, a kapcsolatot, ki az, akit be tud hálózni. Attól, amiért a telefonszám fel van téve, nem zaklatják nagyobb eséllyel; inkább az nyom a latban, hogyha lány az illető. Amúgy a lányok hajlamosabbak titkolni személyes adataikat.
Akkor melyek lehetnek a megelőzés lehetőségei?
– Fontosak az internetes szűrők, amiről kevés felnőtt tud; intézményekben, iskolákban, könyvtárakban, laborokban sincsenek ilyenek. Ennek kettős üzenete lenne, egyrészt a diákokban tudatosítaná, hogy ha rá is kattint egy pornóoldalra, tiltott területre téved.
A bántalmazó szándékúak felé pedig figyelmeztetés lenne, hogy a tolerancia csökken. Minél több helyen alkalmaznák a szűrőket, annál erősebb lenne az üzenet, hogy ezt nem szabad, és csökkenne a tolerancia a gyermekpornográfiával szemben is. Ehhez ugyan némi anyagi befektetés, illetve informálódás szükséges, de nem gondolom, hogy ez olyan nagy terhet jelentene az intézményeknek.
A felnőttek, a társadalom kötelessége, hogy a gyerekek bántalmazását megelőző intézkedéseket alkalmazzanak. Ne egy gyereknek kelljen eldöntenie, hogy jó-e neki, ha pornográf oldalakhoz van hozzáférése. Nyilván, neki sincs ahonnan felmérnie ennek a hosszú távú hatásait.
Arról vannak tanulmányok, hogy felnőttekre milyen hatással van a pornográf oldalak nézegetése. És nem biztatóak. A virtuália segít kiélni vagy éppen felerősíteni az erőszakot. Ha most az erőszakos pornográf filmek forgatókönyveire gondolunk, megtörténhet, hogy a tinédzserek azt követik modellként a párkapcsolatokban. Nem tesznek különbséget a reális és virtuális világ között, és ugyanazokat az udvarlási, ismerkedési módszereket várják el és alkalmazzák. Nem tudom, hogy ez-e az, amit a felnőtt társadalom át szeretne örökíteni... És hogy az erről való beszédben ne a moralizálás, a konyhafilozófia legyen meghatározó, ezért próbálunk erről kutatási beszámolókat is közölni.
A 2008-as Eurobarométer szerint az európai szülők 60 százaléka nagyon komolyan tart attól, hogy a gyerekei internetes bántalmazásnak lehetnek kitéve. Aggódnak tehát. A romániai szülők kevésbé, valószínűleg azért, mert nem fogják fel ennek veszélyét, vagy nem tartják annyira aktuálisnak ezt a problémát Romániában.
Nem az az oka annak, hogy a tinédzserek rákattannak a pornóra, hogy nem kapnak otthonról vagy az iskolából információkat a szexualitásról, nem beszélget velük erről senki?
– Igen, a prevenciós javaslatainknak az egyike az, hogy szükségesek lennének az ilyen tematikájú foglalkozások az iskolában. Nem feltétlenül szexuális felvilágosítás, amely alatt nálunk még mindig azt értik, hogy meghívnak egy orvost, aki elmagyarázza a nemi szerveket, a fogamzásgátlást stb. Az emberi kapcsolatokat, a készségeket kellene fejleszteni, hogy a gyerek megtanulja, kiben bízhat, felismerje, ha valaki ki akarja használni, és mit tegyen, ha ennek a gyanúja felmerül.
Arra kell bátorítani a gyerekeket, hogy olyan érzelmekről tudjanak beszélni, amik a bizonytalanságról, az ambivalenciáról szólnak. Ha egy felnőtt rákérdez, biztos valamit rávág, hogy ez „jó” vagy „rossz”, de bátorítani kell, hogy azt is válaszolhassa: „nem tudom”. Ugyanilyen ambivalens érzések kötődhetnek pornográf anyagokhoz is.
Ezért is tűnt nekem annyira érdekesnek, hogy húsz-húsz százalék van a két végletben, amikor arról kérdeztük őket, milyen reakciót vált ki bennük a véletlenszerűen kinyitott pornográf anyag. Hogy visszataszítónak tartja, az még nem jelenti azt, hogy nem találja érdekesnek is, és fordítva. Tehát ezeknek a „nehéz” érzéseknek a kezelését kell megtanítani – és ez még felnőttkorban is nehéz, nemcsak tinédzserkorban. De ezek az érzések azok, amik táptalajai lehetnek azoknak az akcióknak, amelyek kihasználást céloznak.
A szexuális felvilágosításnak és a prevenciónak is kulcseleme: az életkornak megfelelő mennyiségű és nyelvezetű anyagok és programok használata. Egy tinédzsereknek szóló preventív program nem hatékony, sőt ártalmas lehet kisiskolásoknál. Ez banálisnak tűnik, de nekünk is nehéz megtalálni ezekben a kényes témákban a megfelelő hangot. Sokkal hamarabb rávágjuk, hogy te még kicsi vagy, nem tudhatod, nem rád tartozik, hanem a felnőttekre. És meghúzzuk a határt a 18 évnél. Ennek pedig az lehet a következménye, hogy ő maga lát hozzá válaszokat keresni, és azt „fogyasztja”, ami elérhető. És ő nem tud szelektálni abban, hogy mi neki való, és mi nem. Keresgél.
Mi van azokkal az esetekkel, amikor kiskorúak bántalmaznak kiskorúakat?
– Minden esetet külön kell vizsgálni. Ám nagyon nagy a valószínűsége, hogy a bántalmazó magatartásúak maguk is bántalmazottak. Vagy, ami egyre gyakoribb, a gyerekek kipróbálnak valamit, aminek tanúi voltak. Egyre több panasz érkezik szülőktől, rendőrségtől, hogy olyan szexuális játékokat játszanak, elmenve az erőszakig, ami azzal kezdődik: gyere, próbáljuk ki, amit láttunk. Azok a történetek döbbentenek még le, hogy kisiskolások mutogatják egymásnak a pornográf oldalakat. Újabb felkiáltójel ez a felnőtt társadalomnak, hogy mennyire korlátozzuk mi ezeket az anyagokat, mennyire könnyen hozzáférhetnek.
Olyan esetek is vannak, amikor – utólag – kiderült, a szülők pornográf filmeket néztek, s a gyereket elküldték egy másik szobába – de hát egy 8-10 éves gyerekről van szó, az ajtórésen keresztül nézte, utána pedig kipróbálta egy barátjával, amit látott. Akkor döbbennek rá a szülők, hogy ennek mennyire súlyosak lehetnek a következményei, amikor a rendőrségre kerül a dolog.