2020. aug. 12. szerdaKlára
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Az őrkői romák közül még senki nem jutott el az egyetemre

Bakk-Dávid Tímea Bakk-Dávid Tímea 2009. április 30. 09:54, utolsó frissítés: 09:54

Cigányok ma és holnap: az oktatás a jövő, de "egy gyermeket nem lehet koszoson, rongyoson leküldeni a magyar gyermekek közé", mondja egyik apuka. Az Amenkha egyesület kerekasztalt szervezett a Szent György Napok keretében.



„Az Őrkőre? Gyalog, egyedül?” – próbáltak szentgyörgyi ismerősök lebeszélni szombaton a részvételről az Amenkha Egyesület által az őrkői Roma Közösségi Házban szervezett kerekasztalon. A "cigánynegyedként" számon tartott, festői környezetben lévő városrészt veszélyes helynek tartják általában, sokan a helyi lakosok közül soha életükben nem voltak az Őrkőn.

Ketten gyalogoltunk föl a város peremére, ahol az erdő alatt áll a romák által csak „fehér háznak” nevezett intézmény. Fehérre meszelt, új épület, tetőtérrel, hőszigetelő nyílászárókkal, piros cseréppel. Élesen elüt a negyed lakóházaitól, viskóitól.



Ahogy véget ér az aszfaltozott út, nagyjából már csak romákat látni az úton. Elhaladunk egy, az út közepére emelt betonfal bal oldalán, a házak előtt csoportokba állva beszélgetnek az emberek – mivel nem tudjuk, merre kell menni, folyamatosan kérdezősködünk. Mindenki segítőkész, egy hosszúszoknyás gyerekcsapat után mutatnak, hogy ők is arrafelé mennek.



Egy kislány kézenfog, mondja, ő is fog – vagy inkább akar – szerepelni, mert hát táncolni is fognak a Fehér Háznál. Közben újra elered az eső, pillanatok alatt sártengerré változik az utca. Előző kísérőnk elszalad, egy másik kislány belém karol, s megkérdi: „Magának éjjel-nappal jól megy?” Magyar családom van, tehát jól megy nekem, ez egy őrkői tizenéves szemében evidencia.





A közösségi ház lépcsőfeljáróján és egy előtér-szerűségben már sokan várakoznak. A tanácsterembe Dima Mihály, a közösség egyik vezetője és a tanácskozás szervezője vezet be. A meghívottak közül az RMDSZ kongresszusa miatt nem tudott mindenki eljönni; akik ott voltak: Deme Judit, a Kovászna Megyei Közegészségügyi Hatóság igazgatója, Andy Rosin, a Kovászna Megyei Vérközpont igazgatója, Cornel Câmpeanu, a Kovászna Megyei Rendőr-felügyelőség parancsnoka és helyettese, valamint Venter Emma-Erika háziorvos. A megyei tanácsot és a polgármesteri hivatalt azonban nem képviselte senki.

”Krízisben élünk évek óta”

Dima Mihály románul, majd magyarul sorolja a már megoldott problémákat, például hogy van kijelölt legeltetőhely a lovaknak, lesznek roma közösségi rendőrök. Tavaly óta sikerült megtartaniuk a nemzetközi roma napokat is. Takarítanak, dolgozgatnak, amit tudnak, de nagyon nehezen tudnak megélni, szeretnék, ha a közösségi házból olyan intézmény válna, ahol többen dolgozhatnának, több embernek lenne munkahelye.

Tudja, hogy nem lehet a cigányság problémáit máról holnapra megoldani. Át is tér a problémák felsorolásába: volt tizenöt romáknak fenntartott munkahely a városban, ám ezeket az egyesületük megkérdezése nélkül valakik már elfoglalták. „Vannak olyan családok, ahol lopni kénytelenek, mert nem tudnak megélni. Nekik kellene esélyt adni, hogy dolgozhassanak, ne kelljen a szomszédból vasat lopniuk, és beadják az ócskavasba, hogy kenyeret tudjanak venni” – mondta.

Szeretné, ha több férfi a közösségből részt vállaljon a vezetés felelősségéből, ám mivel mindennapi megélhetési gondokkal küzdenek, erre nincs lehetőségük. „Akarjuk mi is, hogy a jobb felünket mutassuk, mert úgy vagyunk elkönyvelve, mint egy tolvaj nép. Bizonyítsuk be, hogy ha a cigányok közül négy-öt vagy tíz család lopásból is él, mert abból kell megéljen, nem azt jelenti, hogy az egész cigányság abból él! Vannak munkások köztünk, próbálunk megélni, hogy jobb életünk legyen” – mondta.

A milliárdosok sírnak, hogy a válság miatt mennyi pénzt vesztettek – a romák helyzete azonban nem változott a rendszerváltás óta. „Mi krízisben élünk évek óta” – fordította át a szót románra. Ha megoldjuk a romák problémáit, a város problémáiból is letudtunk – összegez. Felkérte a jelenlevőket, tegyenek javaslatokat, hogyan működhetne jobban az Amenkha Egyesület, milyen problémákat kellene felvállaljon.

Rosin szerint megoldás lehet, ha az egyesület európai pénzeket pályáz meg a Kovászna Megyei Tanács segítségével. Szerinte valamilyen vállalkozást kellene indítaniuk, például egy téglagyárat, az helyből minimum húsz embernek adna munkát. A közösségben jövedelemmel rendelkezők pedig adjanak össze havonta 1 lejt, abból taníttassanak roma gyerekeket – javasolta.

Jelenleg egyetlen roma származású orvos sincs az egész megyében. Sajnos, bár idén három ösztöndíj – teljes ellátással, szállással – állna a nővérképzőbe jelentkező romák részére, ám az egész megyében alig találni olyasvalakit, aki teljesítené a feltételeket, vagyis rendelkezne érettségivel. Dima hozzáfűzi: két roma diákról tudnak, aki otthagyta a középiskolát az idén.

Deme Judit úgy vélte, főleg válság idején a hagyományos kézműves foglalkozások, illetve a javítási munkák felértékelődnek, ezek újjáélesztésével segíteni lehetne a romák munkanélküliségén. Problémának nevezte, hogy a romák – bár nagy számban élnek több településen is a megyében – nem vállalják nemzetiségüket a népszámláláskor, márpedig olyan településeken lehet egészségügyi mediátori állásokat létrehozni romáknak, ahol él legalább ötszáz fő az illető kisebbségből.– mondta.

Dima Mihály közösségi szerepvállalással kapcsolatos kijelentésére reagálva pedig megjegyezte, jó lenne, ha nemcsak férfiak, de nők is lennének a közösséget képviselők között. Egy elszólásból kiderült, feltehetőleg gyakori, hogy 14 évesen a lányok férjhez mennek.

Azt javasolta, ha a közösségben tudomásuk van olyan gyerekről, aki jól tanul, tehetséges valamilyen területen, ne habozzanak, és keressék meg akár őt, akár más intézményvezetőt, s ha személyesen nem is tudnak segíteni, de közösen megoldást találnak.

A rendőrfőnök elmondása szerint súlyos bűncselekmények nem történtek az utóbbi időben, ugyanakkor hangsúlyozta, a közösség vezetőinek nagyobb szerepet kellene vállaniuk a rendfenntartásban.


Nem lehet rongyosan menni az iskolába

Ha a romák problémáit valaki meg akarja érteni, közéjük kell mennie, el kell beszélgetnie velük. Ha nemcsak szavazatvásárlási céllal érkezik, hanem partnerként kezeli a közösséget, akkor lehet együttműködés – körülbelül ez volt a Dima Mihály által levont tanulság. A szociális problémák a legnyomasztóbbak, és szegénységben a tanulás, iskolába járás is nehéz. A szülők inkább odateszik a gyereküket is, hogy húzza a szekeret, kevéssé motiválja őket, hogy az őrkői iskolában a csemete meleg ételt is kap.

Deme Judit szerint nyolcadikig megvan az a minimális körülmény, ami lehetővé tenné a gyerekek iskoláztatását; utána ösztöndíjak segítségével – ahogy az egyik jelenlévő újságíró javasolta – lehetne motiválni továbbtanulásra a tehetségesebbeket. Visszafelé lép az a szülő a társadalmi ranglétrán, aki kiveszi gyerekét az iskolából, mert munkára fogja. A felnőttnek kell motiválnia a gyereket, a szülőnek, aki tudja, mit jelent nehézségben élni, a megaláztatásokat elviselni, és aki jobbat akar a gyerekének – mondta.

A roma vezető moderálta, többnyire román nyelven folyó beszélgetés végén a jelen lévő öt-hat roma is felszólalt – magyarul, mert, mint egyikük mondta, románul ért, de nem beszél jól.

„Amióta demokráciában élünk, nem lehet látni, hogy a cigányság felépülne. Olyan is van, aki még szegényebb, mint Ceauşescu idejében. Az emberek nem ismerik a cigányokat, a rendőrség pedig végzi a munkáját. A cigány lop, megfogják, tiszta ügy, így járja. De ha harminc kiló vasat ellopok egy kertből, mert otthon van hat gyermekem, és éhségben vannak, nem azt jelenti, hogy én rabló, tolvaj vagyok! Nem rabló, aki harminc kiló vasat lop. Két kenyérnek az ára” – magyarázza egyikük.

„Nem ismerik az emberek, milyen körülmények között élnek a cigányok. Ahhoz, hogy iskoláztatni lehessen egy gyereket, kicsi kortól, első osztálytól, oda kell a szülőnek lehetősége, háza legyen, ruha, kaja, minden! Egy gyermeket nem lehet koszoson, rongyoson leküldeni a magyar gyermekek közé! Mert elmegy egyszer, kétszer, érzik a szagot rajta, hiszen a családjával tízen alusznak egy szobában, s megszólítják. Én is jártam nyolc osztályt magyarok között, ha nem úgy öltöztem, mindjárt megszólítottak, hogy büdös vagy!” – magyarázta.





A tanácskozás után a Néri Szent Fülöp Általános Iskola tanulóinak műsora és ügyességi versenyek következtek – ez a programban is így szerepelt, hogy a Roma Közösségi Házban, az Őrkőn lesz. Venter doktornővel és Kósa Aporral, az iskola tanárával beszélgetek, míg mindenki a sörivő versenyen drukkol a résztvevőknek.


Az őrkői orvos

Míg hallani pletyka szinten olyan háziorvosokról, akik Romániában elutasítják a romákat, Venter Emma-Erika rendszeresen feljár az őrkői közösségbe, hogy megvizsgálja a hozzá feliratkozott betegeket.

„1998-ban kerültem Sepsiszentgyörgyre mint üzemi orvos, nem volt pacientúrám. Téglát téglára építve kellett összegyűjtenem a betegeim, itt az Őrkőn is voltak, akiknek nem volt családorvosuk, így ide is feljöttem” – idézte fel az őrkői közösséggel való első találkozását Venter Emma-Erika a Transindexnek. 2003-ban vállalta át az összes beteget az Őrkőn, több mint 400 személyt, jelenleg eléri az 550-et is a számuk.

„Nagy segítséget kapunk az Amenkha Egyesület és a polgármesteri hivatal részéről is, sokat számít az egészségügyi mediátorok munkája is. Most sokkal jobb a helyzet, mint régebb. A rendfenntartás és a páciensek hozzáállása azonban nem sokat változott, sajnos... nem tartják be a sort egymás között, tolonganak, igyekeznek minél előbb bejutni.” A doktornő csütörtökönként jár fel taxival az Őrkőre, minimum húsz, esetenként 50-60 beteget is megvizsgál egy nap alatt. Nagyon kimerítő, energiaigényes tevékenység, a családja emiatt félti – nem azért, mintha az Őrkő olyan veszélyes hely lenne – mosolyog.

Az őrkői közösség egészségi állapotáról úgy véli, nincsenek különösebb problémák, nem rendszeresek a súlyos megbetegedések. Szerinte az életkörülmények miatt van inkább az, hogy a roma kisebbséghez tartozók átlagéletkora Romániában alacsonyabb a többségi népességénél.


A gyerekeikből lesz esetleg egyetemista

A Néri Szent Fülöp általános iskolában szinte kizárólag őrkői roma gyerekek járnak – tudtuk meg Kósa Aportól. A Babeş-Bolyai Tudományegyetemen végzett földrajz szakos tanár hét éve tanít az oktatási intézményben.



Mint meséli, van néhány magyar gyerek, akik felzárkóztató oktatásban vesz részt délutánonként; régebb voltak nem őrkői, roma származású gyerekek is, a Csíki negyedből, de ők nem tudtak annyira beilleszkedni, és végül más iskolát választottak. 431 diákjuk van, óvodától negyedikig több csoport, 5-8. osztályban évfolyamonként egy osztály.

Van felnőttképzés, illetve csökkentett óralátogatású osztály szintén felnőtteknek, illetve olyan felzárkóztató osztály is, ahol az elvesztett 5-8-as tanéveket lehet bepótolni. Nyolcadik után milyen arányban tanulnak tovább a gyerekek? – teszem fel a kerekasztalon is felmerült kérdést. Változik; jelenleg a Néri Szent Fülöpből tizenkét valamikori tanuló jár a város valamelyik szakiskolájába, 9-11. osztályba. Az elmúlt évfolyamokról hatan végeztek eddig szakiskolát; egyetemre ebből a közösségből még senki nem jutott el.

A városban egyébként tudomásuk van néhány roma származású diákról, akik elit középiskolákban tanulnak és egyetemre készülnek, vagy már be is jutottak, de ők faluról származnak, nem az Őrkőről.

„Ez azért van, mert otthonról sem kapják meg a gyerekek azt a támogatást, amire szükségük lenne, és maga az iskola sem olyan régi. Négy éve volt, hogy az első nyolcadikos osztályunk végzett. Még nem indult be tehát a folyamat; a következő generációtól várható, hogy nagyobb arányban továbbtanulnak. A mostani diákjaink jó részének a szülei nem jártak egyáltalán iskolába, vagy csak elemit végeztek.

A hosszú távú terv az, hogy azoknak a gyerekei, akik most végeznek szakiskolát, eljuthatnak egyetemre, és tanulhatnak tovább a romák számára fenntartott helyeken” – magyarázta. Hiszen az a szülő, aki legalább a nyolc osztályt elvégezte, nagyobb motivációs hátteret tud adni majd a gyerekének.



Roma himnusz a sétányon

Vasárnap délután a Szent György-napi forgatagban, az Erzsébet parkban spontánnak tűnő módon roma gyerekek egy csoportja állt sorba, és énekelni kezdtek. Többek között a roma himnuszt is (lásd fenti mozgóképünkön). Ismét a Néri Szent Fülöp iskola tanulói voltak. Kósa Apor szerint eredetileg jelentkeztek egy programmal az Eventus Plus Egyesülettel közösen, amely keretében az egyik színpadon felléptek volna, ám végül mégsem kerültek be a programba. Áthidaló megoldásként a Civil Sétányon, az Europe Direct Információs Központ közelében szerepeltek szülők és érdeklődők csoportja előtt, nagy tetszést aratva.

Kérdésünkre Grubisics Levente fesztiváligazgató és Dancs Zsolt programigazgató határozottan cáfolta, hogy szándékos mellőzés történt volna az őrkői diákok esetében. Minden sepsiszentgyörgyi és környéki iskolának, óvodának kiküldték a meghívókat, és akik határidőre visszajeleztek, azok mindannyian fel is léptek. „Bánom, ha sértésként értelmezték ezt, de nem történt szándékos mellőzés” – szögezte le Grubisics.

A szervezők hangsúlyozták, az Amenkha Egyesület táncegyüttese is szerepelt a műsorban, a B színpadon léptek fel vasárnap délben 12-kor, tehát szó sincs arról, hogy diszkriminációt alkalmaztak volna a roma közösséggel szemben. Ugyancsak vasárnap szintén az Amenkha szervezésében lovas ügyességi verseny és tokány-kóstoló is volt a sugásfürdői út melletti legelőn, tehát nem hiányoztak a Szent György-napi programból a roma kisebbség szórakoztatását biztosító vagy kulturális bemutatkozási lehetőséget nyújtó rendezvények.

Fotók: Szász Péter

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS