A hivatalnokok nem bátorítják a magyar nyelv használatát
szerk. 2009. július 21. 10:35, utolsó frissítés: 14:14A romániai közigazgatás még a tömbmagyar vidékeken sem vállalja azt a többleterőfeszítést, hogy két nyelven állítson elő típusnyomtatványokat. #b#[kommentekkel]#/b#
A Szlovákiában most bevezetett új nyelvtörvény kapcsán felmerülhet a kérdés, hogy mi a helyzet Romániában?
Nincs sem hivatalos, sem nonprofit szervezet által készített kimutatás, amely tükrözné a törvény adta lehetőségek, jogok gyakorlását, és amelyből kiderüljön, hogy hány alkalommal használták az anyanyelvet például az igazságszolgáltatásban – mondta el az Erdély FM-nek Asztalos Csaba, az Országos Diszkriminációellenes Tanács elnöke.
„Annak ellenére, hogy ezt relatív könnyen el lehetne készíteni – ugyanis bíróságokon annyiszor fizetik a fordítót, ahányszor használják az anyanyelvet –, ezt senki sem rendszerezi. Sem a polgármesteri hivataloknál, sem közintézményeknél nincs olyan kimutatás vagy statisztika, amelyből kiderül, hogy egy év alatt hányszor használták az anyanyelvüket a nemzeti kisebbségek.
A másik tényező az, hogy az állampolgárok általában, de még a kisebbségek sem ismerik teljes mértékben a törvényt. Sőt, amikor intézményekhez fordulnak, sokszor elbátortalanodnak, mert hogyha például egy hivatalnok nem megfelelőképpen áll hozza ehhez a kérdéshez, könnyen visszautasíthatja őket. A magyar nyelvhasználatért
a civil szféra jobban kellene harcoljon,
mint a politikusok” – vélekedik Asztalos. „Monitorizálással például, vagy a sajtó vállalja fel az ügyet, ha jogsértés történik. Ezt nagyon jól csinálja - ugyancsak emberjogi témában - a roma közösség. Nekik nagyon jól szervezett struktúrájuk van, ami a non-profit szférát illeti. Nagyon hamar felkarolják az ügyeket, ügyvédet biztosítanak a sértetteknek, külföldre, főleg az Európa Tanácshoz küldenek rengeteg anyagot, az ottani jog szintjén jelzik a gondokat. Bármilyen jogsértés történik, rögtön reagálnak rá - szakmai alapon, nem politikai alapon, és ennek van hatása.
Mi ezt nem tesszük. Amit mi tettünk az elmúlt néhány évben: volt két vagy három megmozdulás, amikor tiltakoztunk az intézményvezetők leváltása ellen. A kolozsvári utcaneveket, az intézménynevek két- vagy háromnyelvűségét nem tudjuk rendesen képviselni sem külföldön, sem belföldön. A Maros megyei líceumi helyek meghatározásának ügyében sem képviseltettük magunkat, a román nyelvtanítás ügyében sem tudtunk előre lépni. És ez nem politika kérdése” – magyarázta Asztalos.
Az elnök beszámolt arról, hogy évenként csupán 2-3 példa van arra, hogy magánszemély panaszt tesz a diszkriminációellenes tanácsnál azért, mert korlátozták őt a magyar nyelvhasználati jogában.
Kiss Tamás szociológus, a Kisebbségkutató Intézet munkatársa szerint is civil kezdeményezésekre lenne szükség. Összehasonlításként közölte, korábban a nyelvi jogok érvényesítésében a szlovákiai magyar társadalom jobban állt, mint a romániai magyar.
„Szlovákiában és Romániában a törvény biztosította keretek lehetőséget adtak arra, hogy az olyan településeken, ahol 20% fölött van a magyarok száma, a dekoncentrált intézményekben, illetve a helyi önkormányzatokban a magyar nyelvet írásban és szóban használják. A szóbeli nyelvhasználat az olyan területeken, ahol a magyarok többségben vannak, többé-kevésbé megoldott, hiszen ezek magyar többségű önkormányzatok, magyar alkalmazottakkal. De inkluzíve ezeken a helyeken, tehát a székelyföldi falvakban sem megoldott és
a magyar nyelvű írásbeli kommunikáció
az intézmények és a lakosok között. Erre voltak a Kisebbségkutató Intézetnek, a nyelvijogok.ro-nak bizonyos kezdeményezései. A legfontosabb formanyomtatványokat fordítottuk le, és ebben a munkában egyébként a szlovákiai magyarok, illetve a szlovákiai magyar társadalomkutatók, társadalomszervezők jobban álltak, mint mi. Sokkal hamarabb megjelentek ezek a kétnyelvű formanyomtatványok - a gramma.sk portál például számunkra is mintaként szolgált.”
Kiss: „Azt gondolom, Székelyföldön előbb-utóbb át fognak térni a kétnyelvűségre, illetve a magyar nyelvnek az írásbeli kommunikációban való használatára. Ott látszik, hogy úgy a megyei tanácsok, mind a helyi önkormányzatok részéről megvan erre az igény, és természetesebb lesz az átállás. A nagy kérdés Marosvásárhely, Szatmárnémeti vagy Nagyvárad. Ezekkel a városokkal kapcsolatban szkeptikusabb vagyok, mert ott a mindennapi interetnikus kommunikáció nyelve egyre inkább a román. Itt nagyobb problémákat látok, itt kellene valamilyen erőteljesebb civil mozgalom azért, hogy rávegyék az önkormányzatokat arra, hogy ezeket a törvény adta kereteket valahogy tartalommal töltsék fel."
„A szlovákiai nyelvtörvény tipikusan olyan jogszabály, amelynek célja, hogy akár a kisebbségi nyelvhasználat ellenében is megerősítse a hivatalos nyelv használatát - magyarázta Horváth István szociológus, a Kisebbségkutató Intézet igazgatója. - Romániában ez a törekvés valamikor '96-ig, illetve '96 és 2000 között ismét tapasztalható volt. Olyan jellegű kezdeményezések voltak, hogy minden reklámot, minden hírműsort el kell mondani két nyelven. Ennek a kezdeményezésnek megfelelően a rádióban a hírműsorok kötelezően kétnyelvűek kellett volna legyenek.
Romániában a hivatalos nyelv megerősítése fokozatosan háttérbe került. A romániai nyelvhasználati törvénykezésben egyre nagyobb mértékben a kisebbségi nyelvhasználati szabályozásra tevődött át a hangsúly, és jelentősen a megengedő irányba mozdult el.”
A Kisebbségkutató Intézet vezetője elmondta, a felmérések szerint a közigazgatásban általában csak a szóbeli magyar nyelvhasználat érvényesül.
"Kiemelendő a nyelvi jogoknál az is, hogy a közigazgatási nyelvtörvények által az írásbeli jog is biztosított. Magyarán jogunk van ahhoz, hogy beadványokat fogalmazzunk meg a saját anyanyelvünkön, illetve ahhoz, hogy arra anyanyelvünkön kapjunk választ. Ezt a jogot megerősíti az is, hogy Románia nemrég nemzetközi törvényes garanciákat vállalt arra vonatkozólag, hogy a típusnyomtatványokat két nyelven hozzáférhetővé tegye. Tehát kellene legyenek magyar nyelvű típusnyomtatványok is, amelyek biztosítják a magyar nyelv írásbeli használatának jogát nem csak a közigazgatásban, hanem más szinteken is. Ez nagyon kis mértékben biztosított.
Miközben a romániai magyarok 70 százaléka szóban majdnem rendszeresen használja a magyar nyelvet a közigazgatással való kapcsolattartás során, egyharmaduknál kevesebben használják rendszeresen a magyar nyelvet írásban. Ennek két oka van: egyrészt a magyar hivatalnokok is
bizonytalanok a hivatalos nyelvhasználatot illetően,
nem ismerik a közigazgatási nyelvezetet, így talán ők maguk jelzik, hogy inkább ne magyarul legyen kitöltve az adott formanyomtatvány. Másrészt az emberek többsége is úgy érzi, hogy mégis jobb, ha az okmányok román nyelvűek. A közigazgatás még tömbmagyar vidéken sem vállalja magára azt a többleterőfeszítést, hogy két nyelven állítson elő típusnyomtatványokat.”
Több kezdeményezés is van már a nyelvi jogok érvényesítésére. Horváth szerint a már említett nyelvijogok.ro-n található lefordított típusnyomtatványokat szélesebb körben kellene ismertetni. Szükség lenne ugyanakkor anyanyelvi oktatásra a közigazgatásban is.
De pozitív példa is van már arra, hogy egy közintézmény magyar nyelven is tájékoztatja a lakosokat.
Horváth: „Megemlíteném akár Hargita megye kezdeményezését: itt lefordítják a különböző határozatokat, a helyi közigazgatás szintjén fontos szerepet játszó okiratokat, és nyilvánossá teszik, egyfajta modellként, hogy
hogyan kell egy tanácsi határozatot magyarul megfogalmazni.
Erre kellene a helyi önkormányzatoknak jobban odafigyelniük. Nem csak azért, hogy általában védjük az anyanyelvünket - ennek számos más pozitív hatása is volna az önkormányzatok szintjén. Hogy csak egyet említsek: megnövekedne az odafigyelés a magyar nyelvű dokumentumok iránt, illetve több helyen kellene alkalmazzanak magyarul is beszélő embereket.”
(Forrás: Erdély FM)