Laoszi diákokat Csíkszeredába! Kisebbségi felsőoktatásról és versenyképességről Tusványoson
2013. július 25. 21:00, utolsó frissítés: 21:07
Közös Kárpát-medencei oktatási és munkaerőpiaci tér kellene, amelyben a magyar nyelvű egyetemi végzettek minőségi oktatásban részesülve versenyképesek lehetnek és elhelyezkedhetnek szakmájukban – vonható le a 24. Tusványos felsőoktatási kerekasztalán elhangzottak alapján. Minden évben összeülnek az egyetemi vezetők hasonló kérdésekről tanácskozni, a kerekasztal azúttal a kissé félreérthető A kisebbségi felsőoktatás létjogosultsága a versenyképesség tükrében címet kapta. Balogh Brigitta, a Partiumi Keresztény Egyetem tudományos titkára ezért már a legelején pontosított, hogy voltaképpen arról kellene beszélni, milyennek kell lennie a kisebbségi felsőoktatásnak, hogy az illető közösség, amelyet megcéloz, versenyképes legyen. Barthel-Rúzsa Zsolt, a Századvég Alapítvány operatív igazgatója további kérdéseket tett hozzá, miszerint a kisebbségi felsőoktatás helyzete hogyan néz ki az adott országban, hogyan tudja megállni a helyét egy többségi nyelven folyó oktatáshoz képest, tud-e olyan diplomát kibocsátani, ami versenyképes az adott országban és az anyaországban is, vonz-e akár anyaországi diákokat?
Dávid László, a Sapientia rektora egy romániai egyetem rektorát idézte, aki azt mondta, ha a kisebbségi oktatás diszjunkt módon, azaz elkülönölve, „idegen testként” van jelen egy egyetemen, nem létjogosult. A felsőoktatásnak és az autonómiának szerinte ugyanaz a feltételrendszere: kell létezzen egy hiteles közösség, amely igényli, a másik pedig, hogy egyiket sem lehet elnyerni a többségi társadalommal való párbeszéd nélkül.
A felsőoktatás krízishelyzetben van, a középiskolás végzősök 50%-a tud érettségit tenni, az egyetemet végzettek nagy arányban nem kapnak munkát és kivándorolnak; roppant nagy felelősségünk van, hogy meg tudjuk-e teremteni azt a közeget, amely befogadja a végzősöket, a közösségnek igénye legyen arra a tudásra, amit a diák az anyanyelven szerez – hangsúlyozta a rektor. Olyan magyar felsőoktatási rendszerre lenne szükség, aminek elemei, az egyetemek, kiegészítik egymást, és a diákok körbevándorolhatják azt korlátozás nélkül – tette hozzá.
Orosz Ildikó, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusok Szövetség elnöke Ukrajnáról beszélve, ahol a korrupció a felsőoktatásban rendkívül elterjedt, feltette a kérdést, a versenyképesség egyáltalán mit is jelent, abban a kontextusban, hogy egy állás elnyerésénél a diploma másodlagos, és a kapcsolati tőke a legfontosabb szempont.
Kádár Magor, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem tanszékvezetője úgy gondolja, egy „tiszta” magyar, szétvált egyetemi rendszer lehet nem lenne életképes. Nem a fejépénzekből élünk már, hanem kutatásokból, nem tudunk már csak kisebbségben gondolkodni, hanem európai vagy többségi projektekben kell mozogni – vélte. Szerinte azt kell nézni, egy egyetem hol áll a nemzetközi rangsorokban, az pedig természetes, hogy elmennek a diákok külföldre például mesterizni, és ott gyarapítják tudásukat.
Kádár a svéd modellt tartaná jónak, miszerint a versenyszférával közösen állapítják meg, milyen szakterületekre van szükség – sajnos ennek kelet-európai adaptációja nem remélhető a közeljövőben. Közös rendszerben kellene dolgozni, nem egymás ellen, felosztani szükségek és igények szerint ezt a kis világot, ami a magyar kisebbségi felsőoktatás – javasolta, megdicsérve ugyanakkor a Sepsiszentgyörgyön induló erdő- és mezőgazdasági szakot a Sapientián, ami egy jól pozicionált szak. A BBTE stratégiája úgy tűnik, az elitoktatás lesz: kisebb hallgatói létszám, magasabb finanszírozás, magasabb tandíjak, hiszen kevesebb diákot magasabb szinten jobban fel lehetne készíteni.
Barthel-Rúzsa szerint a probléma ezzel az, hogy ebben a változó gazdasági környezetben lehet a cégek sem tudják megmondani, 5-6 év múlva milyen munkaerőre lesz szükségük. A vállalatok a megrendelők vagy maguk a hallgatók is, akik jelentkeznek? A peregrináció elvileg nem gond, a középkorban is volt, de meg tudjuk-e teremteni a lehetőséget, hogy visszajöjjenek a továbbtanulni kiment diákok? – tette fel a kérdést.
Kovács Barnabás, a Károli Gáspár Református Egyetem stratégiai igazgatója szerint az egyetemeknek a felnőttképzés, vállalati képzések felé kellene nyitnia, mivel előbb-utóbb az állam is azt fogja finanszírozni. Ugyanakkor az alumnirendszert sem csupán letudni kellene, hanem példát venni pl. a Princetonról: az öregdiákok tényleg úgy érzik, egy közösséghez tartoznak, és fizetnek évente, támogatják az egyetemet, közös hálózata van a végzett hallgatóknak. Ugyanakkor felvetette, miért ne nyitna mondjuk egy kisebbségi egyetem az ázsiai piac felé, ha van, aki angolul oktasson? Laoszi, kínai diákoknak kínálhatnának fizetéses képzést Európában, pl. Csíkszeredában, és részben ebből fenntartani és fejleszteni a kisebbségi egyetemet.
Szabó Béla, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar tagozatának vezetője megállapította, mivel orvoshiány van Európában, nincs gond az orvosok elhelyezkedésével, rengeteg munkaerőre lenne szükség. A gond azzal van, hogy lehetne az orvosképzésbe fektetett energiát visszafordítani a közösség számára, tehát ne külföldnek, hanem a közösségnek képezni orvosokat.
A Sapientián a legsikeresebbek a műszaki szakok, Dávid László szavai szerint nem tudnak annyi hallgatót képezni, amennyit ne foglalkoztatnának. A másik véglet a társadalomtudoményok: kapnak munkát, de nem a szakmájukban. Az egyetemek minősítésének hátterében szerinte sokszor visszaélések állnak, rossz a rendszer. Azért van Erasmus és más mobilitási ösztöndíj, hogy az így külföldre szakadt diák ne idegenkedjen attól, ami tőle 500 km-re van – de nem szabad hagyjuk, hogy ez az elvándorlás kapuja legyen – jelentette ki.
Orosz javasolta, tegyék egyformán hozzáférhetővé a hallgatóknak a magyar tannyelvű Kárpát-medencei egyetemeket, esélyegyenlőség legyen bejutáskor is, ami most nem működik, „kontraszelekció van Magyarországon”, az ukrajnai érettségit pl. nem fogadják el.
Balogh Brigitta szerint az erdélyi magyar közösség nem áll gazdaságilag erős lábakon, emiatt a végzett hallgató rövid távú gondolkodásra kénszerül, azt nézi, miből fog megélni. Gyakori, hogy nem a szakmájában helyezkedik el, külföldön munkát vállal, majd hazajön, családot alapít, vállalkozást indít, ami jó dolog, csak kimarad a felsőoktatásból a továbbiakban. A közös egyetemi hálózatban való gondolkodás egyelőre szándék marad, amíg olyan intézkedéseket hoznak a BBTE-n, tizenévekre visszamenő jó szakmai viszony után, hogy megtiltják tanáraiknak, hogy többek közt a PKE-n oktassanak.
A Sapientia, PKE és BBTE is fogad magyarországi hallgatókat, a PKE-re pl. másod-harmadgenerációs magyarországi erdélyiek jönnek „vissza” tanulni, a BBTE-n főleg az olcsóbb tandíj miatt sokan választják a pszichológiát és a vendéglátóipart Magyarországról. A Sapientiára nem azok jönnek, akik nem tudnának Magyarországon bejutni egy erősebb egyetemre, és sokan közülük Erdélyben maradnak, akkor is, ha nem volt itt senkijük – mondták el az intézményvezetők. (tudósítónktól)