Borbély László: az RMDSZ-nek folyamatosan meg kell fogalmazni az 1990-ben megjelenített elvárásokat
2015. április 17. 17:08, utolsó frissítés: 17:08
Borbély László politikai alelnök beszéde a 12. Kongresszuson - 25 év RMDSZ - felnőtt egy új generáció
"A mai köszöntő beszédek után, a következő szavak jutnak eszembe: hitelesség, érték, kiszámíthatóság, megbízhatóság, becsület, tehetség, dialógus, megbecsülés, őszinteség, komolyság, professzionalizmus, építés, jövőbelátás, bátorság, stb. Ezek az értékelések az RMDSZ tevékenységével kapcsolódnak össze. És persze ezeket a pozitív értékeket szembe lehet állítani olyan kifejezésekkel, mint a félelem, gyanakvás, bizalmatlanság, kishitűség, amatörizmus, hazugság, kétszínűség, megalkuvás. Úgy érzem mi választottunk. Ezelőtt 25 évvel. És jól választottunk. Ebből a szempontból, vagyis ami az alapértékeinket illeti, nem kell újratervezni.
Hallgatom azokat, akik mondjak, nem szabad a múltról beszélni, mert az nem érdekli az erdélyi magyarokat. A múltról kell beszélni, a múltat nem szabad elfelejteni, a múltból tanulni kell.
2011- ben új fejezetet nyitottunk. 2015-ben újratervezünk. A kongresszus jelszava: újratervezés. Ahhoz hogy újratervezzünk, leltározni kell mi történt ebben a 25 évben. Kérdéseket fogalmaztunk meg. A potenciális választóink felé, különböző rétegek felé, szakmai területekre lebontva, és az RMDSZ különböző tisztségviselői felé. Az adott válaszokat kellett elemezni, felhasználni a javaslatokat, és megfogalmazni az újratervezés lényegét. Nem mellőzhetjük az elmúlt 25 év eredményeit. Ha megnézzük a mindenkori kongresszusi programokat, dokumentumokat látjuk, voltak megfogalmazott célok, melyeket elértünk, megvalósítottunk.
Mi a konklúzió 25 év után? Mit értünk el, és mi van még hátra? Hiszen a megvalósítások alapján kell feltérképezni az eszközöket melyek a rendelkezésünkre állnak, mind az önkormányzatok, mind pedig a Román Parlament, az Európai Parlament, az Európa Tanács vagy a nemzetközi szervezetek felé. Emellett nem kell elfelejteni a civil engedetlenség lehetőséget sem.
A törvénykezésben egyértelmű, hogy értünk el eredményeket: anyanyelvhasználat, tanügy, tulajdonjog. Azonban miután kínkeservesen a törvénykezésben és az alkotmányban sikerült elérni eredményeket, az utóbbi három évben, nemcsak, hogy megtorpantak ezek a folyamatok, hanem a kiharcolt jogokat sem tudjuk sokszor érvényesíteni.
Sajnos, ha körülnézünk, azt látjuk, hogy megváltozott a világ. És nem feltétlenül jó irányba. A terrorizmus elleni harc jegyében állampolgári jogokat sértenek, a bíróságok időnként igazságtalan ítéleteket hoznak, politikai nyilatkozatokért megpróbálnak bűnügyi eljárást indítani, nem veszik figyelembe az ártatlanság védelmét, a titkos szavazás jogosságát és létet is megkérdőjelezik. Nem lehet egy társadalmat félelemre építeni.
Hogyan beszélhetnénk a kisebbségi kérdés megoldásáról, ha 25 év után bírósági ítélettel újraállamosítanak egyházaknak visszaadott épületeket, és elítélik azokat, akik kormányhatározat alapján szolgáltatták azokat vissza. Hogyan mondhatnánk, hogy rendben vannak a dolgok, hogyha a tanügyi törvényt évek óta nem alkalmazza a marosvásárhelyi Orvosi Egyetem vezetősége, ha Románia nem tartja be a Regionális és Helyi Nyelvek Chartájának előírásait, melyet aláírt, ha az új nemzetbiztonsági stratégiában az autonómia kérdése veszélyesnek van minősítve nemzetbiztonsági szempontból, és ha prefektusok indítanak el pereket és büntetnek a székely zászló vagy himnuszéneklés miatt?!
Újra és újra meg kell fogalmazni azokat az elvárásokat, amelyeket megjelenítettünk 1990-ben.
A leltár elkészült. Világosan meg tudjuk fogalmazni melyek a román kormány és a különböző intézmények kötelezettségei, amelyeket a belső törvénykezésben vagy nemzetközi intézmények felé vállaltak.
Mi a teendő ebben a helyzetben? Az újratervezés az eszközöket kell megcélozza! Azokat az eszközöket, melyekkel 25 év után rendelkezünk. Visszatérek a Regionális Nyelvek Chartájára, mert ez a legelokvensebb példa arra, hogy itt Romániában visszalépés van a kisebbségi jogok terén. Kérnünk kell a Charta betartásának monitorizálását, és érvényesítenünk kell az RMDSZ árnyékjelentését. Az Európa Tanács által nemrég elfogadott dokumentum az őshonos kisebbségekről egy erős támasz kéréseinket illetően. Folytatni kell a dialógust a többséggel és a magyar közösségen belül a területi autonómia-tervezet kérdésében.
A különböző anyagokból kiderül, hogy nem tudjuk "eladni a piacon " az eredményeinket, jobb lehetne a kommunikációnk, nem találkozunk eleget az emberekkel, elszigetelődtünk. A kommunikációt illetően bővíteni kell a lehetőségeket, meg kell találni a módját, hogyan tudjuk jobban elérni választóinkat. Meg kell tudjuk jobban magyarázni közösségünknek, mekkora tétje lesz a 2016-os önkormányzati parlamenti választásoknak.
Sokan kérdezték, mivel magyarázható az, hogy olyan sok magyar választó ment el szavazni a 2014-es államelnök választások második fordulójában. Ennek szerintem két oka van. Egyrészt az emberek érezték a választások tétjét, másrészt pedig fel voltak háborodva a határon túliakat ért sértés miatt, amiért sokan nem tudtak szavazni. Véleményem szerint, a 2016-os választásokon a romániai magyar választókat arról kell meggyőznünk, hogy ebben a változó világban, egyre nagyobb tétje van az önkormányzati és a parlamenti választásoknak. Ami pedig a felháborodást illeti, sajnos úgy látom, mind a kormány, mind a kormányzati intézmények magatartásának köszönhetően, lesz még okunk az elégedetlenségre. Viszont ha a magyar képviselet fontosságát sikerül megértetnünk választóinkkal, nem lesz baj a 2016-os választásokon sem.
Ez az utolsó felszólalásom politikai alelnöki minőségemben. Meg szeretném köszönni Kelemen Hunornak hogy négy evvel ezelőtt ebbe a funkcióba javasolt. Jól dolgoztunk együtt, nemcsak vele, hanem a Főtitkársággal, megyei, helyi szervezetekkel, külügyi tanáccsal, kormányzati tisztségviselőkkel, önkormányzatokkal. Nem mindig értettünk egyet mindenben, de a viták és véleménykülönbségek erősítenek, nem gyengítnek egy összetartó szervezetet.
Én ezelőtt körülbelül egy évvel hivatalosan is bejelentettem, hogy nem vállalok a kongresszus után funkciót az RMDSZ-en belül, és 2016-ban nem indulok a parlamenti választásokon. Ez nem azt jelenti, hogy nem leszek aktív a szervezeten belül. Az RMDSZ-nek szüksége van egy erős elnökre, egy jól felkészült csapatra, akik segítik, és egy világos elképzelésre, mit fogunk csinálni a következő években. Meggyőződésem, hogy Kelemen Hunor és azok, akik a szűkebb vagy tágabb csapatában vannak, tovább tudjak vinni azt a szellemiséget, amely 1990 óta azt jelentette, hogy legitim támogatottsággal tudta képviselni a szövetség a romániai, erdélyi magyarság.
Én 1989 decembere óta ennek a szervezetnek a tagja voltam, vagyok és leszek. Mindannyiunk felelőssége, hogy mi lesz az erdélyi magyarsággal. Azt kívánom, hogy még sokáig legyünk együtt mindenhol ahol a mi sorsunkról is döntenek. Úgy legyen!"
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!