2020. aug. 9. vasárnapEmőd
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

A Transindexes panaszkönyvet idézte Kovács Péter

2015. április 17. 17:22, utolsó frissítés: 17:24

Kovács Péter főtitkár beszéde az RMDSZ 12. Kongresszusán

„Hölgyeim és uraim, kedves barátaim!

Az RMDSZ megmondó embereként szokott emlegetni a sajtó, hiszen vállalom a kényelmetlen témákat, kiosztom a sapkákat, közelharcot vívok az éppen aktuális ellenféllel, megmártózom a politika legmélyebb bugyraiban. Amikor szükségét látom, megfogalmazom bírálataimat az RMDSZ-szel és különböző szintű vezetőivel szemben is, de minden esetben melléteszem a megoldási javaslatot. Úgy ítélem meg, hogy a megmondó ember nemcsak kifele kell őszinte, egyenes és kemény legyen, hanem befele is, a sajátjaival való kapcsolatában. Most egy olyan időszakot élünk, kedves kollégák, amikor szükség van arra, hogy saját magunk, a mindannyiunk RMDSZ-e számára is „megmondjam”: rég voltunk ilyen nehéz helyzetben. Tavaly, az államelnök-választás második fordulójában 600 ezer magyar ember járult az urnák elé, mindezt olyan körülmények között, hogy nem volt magyar jelölt versenyben, illetve, hogy az RMDSZ egyértelművé tette: a magyar ügy szempontjából nincs jó választás. Ennyi szavazatot utoljára 11 évvel ezelőtt sikerült megszereznünk!

Idézek: „Táti, ne így csináld, ne csodálkozz, hogy nem szolidáris a szövetség embereivel a választó” - idézőjel bezárva. A napokban, egy panaszkönyvben azt kérdezték tőlem, hogy ezt a kijelentést van-e lehetőségem más RMDSZ-vezetőknek elmondani. Azt válaszoltam, hogy van lehetőségem, de eddig nem tettem. Itt, a Szövetség legfelső döntéshozó testületének ülésén mégis el kell mondanom: 25 év után meg kell kísérelnünk újragondolni a Szövetség politizálását, nem a célokat kell újra kitalálnunk, hanem új prioritások alapján kell kijelölnünk az utat, amelyet a közösségépítés, az őszinte párbeszéd és a magyar emberekkel való igaz összefogás jellemez. „Táti”, mást, másképp, jobban kell csinálnunk.

A bevezetőmben azt mondtam, hogy a bírálatok mellé minden alkalommal megoldási javaslatot is megfogalmazok, engedjétek meg, hogy ez alkalommal is ezt tegyem. A recept egyszerű: változtatnunk kell politizálásunk módján, új prioritásokat kell felállítsunk, át kell tekintenünk a teendőink listáját, át kell helyeznünk a hangsúlyokat. A politizálás módjának megváltoztatása számomra csak egy dolgot jelenthet: több alázat és őszinteség, nagyobb odafigyelés szükséges, a közösség szolgálata kell, hogy legyen a fő feladatunk. Nem szlogenekben, hanem sok, sok, sok munkában. Még több munkában.

A prioritásainkat is újra fel kell állítanunk, és az egyik ilyen prioritás a közösségépítés. Sokszor elmondtam már, hogy az ereimben a Takács Csaba-féle RMDSZ-vér csörgedezik, tőle tanultam meg eremdéeszül, és feltételek nélkül bízom abban a nagybetűs Szövetségben, amely a társadalomszervezést és a közösségépítést helyezi előtérbe a pártszerű működéssel szemben. Az ős-RMDSZ-re jellemző kezdeti lelkesedést soha nem fogjuk tudni visszahozni, azonban meghatározó lépéseket tudunk tenni ebbe az irányba. Az Ügyvezető Elnökséghez való visszatérés elsősorban a hatékonyabb közösségépítési munkához járul hozzá. Meg kell erősítsük a Szövetség mozgalmi jellegét, nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk a szakpolitikai munkára. Civil és szakmai szervezetekkel, szakértőkkel való együttműködésünk által javítani kell közpolitikáink minőségén is. Arra is kell összpontosítanunk, hogy megerősítsük az együttműködést a különböző testületek között, a megyei szervezetek és az országos központ, valamint az önkormányzataink és helyi szervezeteink között is. Ez azt is jelenti, hogy több közös tervezésre, de hatékonyabb számonkérésre is szükség lesz.

A társadalomszervezésről nem tudunk a nélkül beszélni, hogy ismerjük és felismerjük a regionális célokat. El kell fogadnunk, hogy más-más élethelyzetek más-más igényeket szülnek: a tömbmagyarság, a vegyes vidékek és a szórvány szükségletei pedig egyformán jogosak, ezért az RMDSZ-nek egyformán kell figyelnie valamennyi magyarlakta térségre.

Fontos prioritásként kell megnevezzük a fiatalok megnyerését, hiszen semmit nem ér az, amit eddig létrehoztunk, ha ők mindazzal nem tudnak azonosulni. Szövetségi elnökünk, Kelemen Hunor a minap azt mondta, meg kell győznünk azokat a fiatalokat is, akikkel a kommunista diktatúra időszaka nem jelent közös múltat, és akiknek a nehezen elért célok már természetes, hétköznapi dolgok. Nekik vonzó jövőképre van szükségük, ezt kell biztosítanunk, de nem csak nekik: a teljes magyar közösségnek is irányt kell mutatnunk. És ennek egyetlen módja az őszinte, nyílt párbeszéd, közvetlen találkozás, amely alkalmával mindent kibeszélhetünk.

Prioritásaink áthangolásakor beszélnünk kell a hatékonyabb működésről és belső tájékoztatásról, egy sokkal erőteljesebb magyar és román nyelvű kommunikációról, részletes terveket kell készítenünk az oktatás, a családpolitika, az ifjúságpolitika, a nemzetpolitika, a gazdaságpolitika, a külpolitika és a nők közéleti szerepvállalása kapcsán, ezeknek a megvalósításában pedig együtt kell dolgoznunk a politikán kívüli, de a közéletben meghatározó szerepet vállaló civil partnereinkkel.

Láthatjátok, a recept valóban „egyszerű”... természetesen idézőjelben. Én bízok az RMDSZ-ben, bízom abban, hogy képesek vagyunk megfelelni a ránk váró kihívásoknak. Hajrá RMDSZ! Köszönöm, hogy meghallgattatok.”

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS