2021. április 20. keddTivadar
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Antiszemita vasgárdistát istenített az AUR szenátora, a holokauszt-kutató intézet kiakadt

2021. február 26. 16:21, utolsó frissítés: 17:57

Lehet-e a román parlamentben magyar-ellenes, antiszemita, fasiszta, xenofób, rasszista vasgárdistákat isteníteni, tehetnénk fel a kérdést, az AUR szenátorának beszédét követően pedig úgy tűnik, hogy a válasz az, hogy elméletileg lehetséges. Az Elie Wiesel holokauszt-kutató intézet nem is hagyta szó nélkül!


A holokauszt-kutató intézet arra figyelmeztette a román szenátust, hogy Sorin Lavric AUR-os szenátor a 100 évvel ezelőtt született Valeriu Gafencu előtt tisztelgett, aki a vasgárdista mozgalom aktív tagja volt - írta a G4media.

A politikus február 24-én a szenátus pódiumáról méltatta Gafencut, akiről azt állította, hogy egy börtönviselt szent, "a fogdák világának legendás személyisége", jelképe a keresztény áldozatosságnak és "a megtérítés misztikus alakja". A valóságban Gafencu a iași-i diákokat rendszerellenes és antiszemita tüntetésekre buzdította (ezek később a iași-i pogromban csúcsosodtak ki).



A gárda betiltása után, Gafencut börtönbüntetésre ítélték, mert kampányolt a fasiszta mozgalom újraaktiválásáért. A romániai Holokauszt tanulmányozásával foglalkozó intézet arra kérte a román szenátust, hogy legyen figyelmesebb a vasgárdista mozgalom emléke előtti tisztelgés terén, hisz a román demokráciában ilyen véleményeknek nincs helye.

Az AUR korábban azt hangoztatta a G4media szerint, hogy a párt elhatárolódik vasgárdistáktól, a portál szerint viszont ez egy újabb jele annak, hogy az erről szóló hírek hamisak voltak.

Január 21-én, a bukaresti pogrom áldozatainak megemlékezése alkalmából Anca Dragu, a román szenátus elnöke hangsúlyozta: "Az antiszemitizmus, az idegengyűlölet és a rasszizmus a jelenlegi veszélyek, amelyek ha nem határozottan ellenezzük őket, társadalmunk és mindannyiunk szenvedni fog. Erkölcsi kötelességünk, 80 évvel a tragédia után, hogy tisztelegjünk az áldozatok emléke előtt.”

A vasgárdisták aktívan részt vettek a zsidók módszeres kiirtásában, a pogromokban Óromániában, Dél-Erdélyben és a Dnyeszteren túli megszállt területeken. A kegyetlenkedéseknek 1941–1943 között 350-400 000 zsidó áldozata volt.

A Vasgárda nacionalista, antiszemita és magyarellenes mozgalom volt Romániában 1927-től a második világháború éveiig. Tagjai zöld egyenruhát hordtak, ami a megújulást szimbolizálta, emiatt zöldingeseknek (Cămășile verzi) is hívták őket. Karlendítéssel, azaz a római üdvözléssel köszöntötték egymást. Fő szimbólumuk a hármaskereszt volt, amely börtönráccsá állt össze. Ez a mártíriumot jelképezte, és a gárdisták Mihály arkangyal keresztjének nevezték

Követőit gyakran „legionáriusok” néven emlegették (legionarii), a mozgalmat pedig ókori római mintára „Légió” vagy „Légiós Mozgalom” (Mișcarea Legionară) néven. A gyakran betiltott mozgalom többször nevet váltott.

Az 1929 októberében kitört nagy gazdasági világválság hatalmas csapást mért Románia döntően mezőgazdasági jellegű gazdaságára. A szociális demagógiát hirdető szervezet az 1930-as években fokozatosan megerősödött. A gárda tagjai, a „légionáriusok” háborút hirdettek a kommunistákkal és a zsidókkal szemben, zaklatták és bántalmazták őket a nyílt utcán, illetve titokban politikai gyilkosságokat terveltek ki és hajtottak végre.

Franciaország nyomására 1933-ban hivatalosan feloszlatták, de az a valóságban tovább működött. 1935 júniusában a Légió hivatalos neve „Mindent a Hazáért Párt” lett. A Gárda hamarosan a Harmadik Birodalom támogatását is elnyerte, és a legnagyobb hatású balkáni szélsőjobboldali mozgalommá nőtte ki magát, miközben erőteljesen hozzájárult Románia politikai életének destabilizálásához. A román kormány ennek megfelelően hol támogatta, hol üldözte.

A párt az 1937-es választásokon 16%-ot ért el, és 66 székkel a harmadik legnagyobb parlamenti frakciója lett. II. Károly király részvételükkel alakíttatott koalíciós kormányt. 1938-ban a király diktatúrát vezetett be. A gárda alapítóját bebörtönözték, a Vasgárda új terrorkapitánya, Horia Sima pedig miniszter lett. A II. világháború kitörésekor, Lengyelország német lerohanásakor, 1939. szeptember 6-án Armand Călinescu miniszterelnök deklarálta Románia semlegességét, válaszul szeptember 21-én a vasgárdisták egy Németországból hazatérő halálkommandója Sima parancsára megölte.

A második bécsi döntés után kialakult helyzetben, 1940. szeptember eleje után az egyedüli engedélyezett politikai szervezet maradt az országban. Sima parancsnok miniszterelnök-helyettesként az ország harmadik emberének számított az új király, Mihály és Antonescu miniszterelnök után. 1940 novemberében terrorosztagai egyetlen éjszaka csaknem minden minisztert és államtitkárt, összesen 60 főt megöltek.

A régi vezetőség az 1941. januári ún. legionárius felkelés után kegyvesztett lett, tagjai külföldre, Olaszországba (például Ion Constantin Drăgan) és Németországba (például Horia Sima) menekültek. Antonescu a megmaradt szervezetre támaszkodva diktatúrát vezetett be. (g4media/hírszerk.)

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS