2022. május 23. hétfőDezső
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Jogerős: vissza kell szolgáltatni a kolozsvári Bánffy-palota háromnegyedét az örökösöknek

2022. január 21. 10:07, utolsó frissítés: 2022. január 22. 10:35

Visszaszolgáltatják a kolozsvári Művészeti Múzeumnak otthont adó Bánffy-palota egy részét az örökösöknek, mivel a Kolozs megyei Tanács elvesztette a pert – tájékoztat a stiridecluj.ro hírportál nyomán a Szabadság napilap.


Az új tulajdonosok a palota háromnegyedére jogosultak és nem voltak hajlandóak elfogadni a kárpótlást. Gyakorlatilag az épület 750 négyzetmétere fölött rendelkezhetnek, ami piaci áron 1,4 millió eurót ér. Az új tulajdonosok tíz évig nem változtathatják meg az épület rendeltetését.

Az örökösök az elhunyt Paraschiva Rosca leszármazottai. A hírportál szerint Rosca asszony férje, Nicolae, egy Szeben megyei kereskedő összebarátkozott Bánffy Dénessel, együtt hozták létre a palota udvarán a mozit. A vállalkozó még életében úgy nyilatkozott: Bánffy Dénes adósság fejében írta rá az épületet.

Az épület Bánffy György, Erdély későbbi kormányzójának megrendelésére készült el 1785-ben Johann Eberhard Blaumann német szakember irányítása alatt. Az első tulajdonos 1822-ben bekövetkezett halála után kormányzói lakásként szolgált. Az idők során itt szállt meg I. Ferenc magyar király, osztrák császár, I. Ferenc József és Liszt Ferenc is.



Később kaszinót, majd mozit is működtettek a Bánffy-palotában, de banknak és kávéháznak is otthont adott. A számos társadalmi rendezvényt befogadó palotát 1948-ban államosították, az utolsó tulajdonos, Bánffy Dénes és anyja egy kültelki házban élték le hátralévő éveiket. Az 1950-es évek elején kiürítették, majd felújították, hogy helyet kapjon benne az akkor újonnan létesülő Szépművészeti Múzeum.

Az elmúlt évtizedekben – örökösként fellépve – többen visszaigényelték a palota bizonyos részeit. Volt, aki számára a megyei önkormányzat pénzbeli kártérítést hagyott jóvá, több kérést pedig elutasítottak. Ugyanakkor Bánffy Dénes egykori gondozójának leszármazottja, Paraschiva Roşca 2013-ban bírósági úton megszerezte az épület egy részének tulajdonjogát.

Kicsodák a visszaigénylők?


Egy 2015-ben készült és a pressone.ro portálon olvasható interjúban Paraschiva Roșca elmondta: a Szeben megyei Szelistyéből származó Nicolae tehetős kereskedőnek számított a Romániához csatolt Erdélyben, a 30-as években. Az interjúból az derül ki: fiatal korában ismerkedett meg Bánffy Dénessel, vele együtt hozták létre a palota udvarán a mozit, a pénzt állítólag Nicolae adta. A visszaemlékezés szerint Bánffy Dénes adósság fejében írta rá az épületet. A báró a szerencsejátékok rabja volt, a kártyaadósságok gyűltek, a bankoknak nem tudta fizetni a hitelt, amelyet a Nicolaétól kapott kölcsönből volt kénytelen fedezni. Mivel nem tudta visszafizetni, darabonként adta el neki a palotát.

A per hosszú évek óta zajlik, 1999-ből származik az első fokú ítélet, ami a palota háromnegyedét az örökösöknek ítéli meg. A jogi vita 2019-ig húzódott, akkor született a jogerős ítélet, ennek következménye a megyei tanács döntése a palota felosztásáról.
Az épületet időközben átalakították, ma már nincsen meg az a belső tagolása, amely alapján érvényesíteni lehetne a restitúciós határozatot.

A 2015-ben 88 éves, azóta elhunyt Paraschiva Roșcával készített riportból kiderül: az örökösök birtokában van Bánffy Dezső 1958-ból származó végrendelete és az erről készült román hitelesített fordítás – mivel a végrendelkező nem tudott románul. Ebben a báró minden ingó és ingatlan vagyonát „közeli barátjára”, Nicolae Roșcára hagyja. Állítólag Nicolae Roșca megőrzött mindenféle dokumentumot, több adás-vételi szerződés is született a palota különböző lakrészeinek átadását illetően. A zavaros időkben azonban Rosca nem tudta végül a nevére telekkönyveztetni a megszerzett ingatlanokat, így Bánffytól államosították a palotát 1948-ban.

A Művészeti Múzeum igazgatója, Lucian Nastasa-Kovács hosszú Facebook-bejegyzésben reflektált a történtekre



Bejegyzésének első részét fordítottuk le: "Ez az úgynevezett visszaszolgáltatás olyannyira visszás, hogy az ember elgondolkodik, vajon mi lehet az ingatlanpiaci "megállapodás". Emlékeznek az ország nyugati részében 'visszaszolgáltatott' falura? Már évek óta felhívtuk a figyelmet arra, hogy a Bánffy-palota és a mögötte álló, valójában lakásokat tartalmazó másik épület más-más topográfiai számokkal vannak bejegyezve; hogy a kézzel írott papírt szakértői vizsgálatnak kell alávetni (lásd a Dreyfus-ügyet); de még így is - egy hitelesítetlen adás-vételi okiratról van szó - nem tűnik furcsának, hogy az úgynevezett tranzakciók alig néhány nappal a nagy pénzstabilizáció előtt történtek, amikor a több millió lejből szinte semmit nem lehetett vásárolni? Egyébként sok más érv is van, de tartózkodom ettől, mert amúgy is a "nemzeti kifosztás" országában élünk. Most lássuk a "hazafiakat" munkában, a társadalom javát szolgáló aktivizmusban. (De lássuk, hogy a "szolgálatok" most elvégzik-e a munkájukat, mert szakértőik vannak bőven, és a speciális nyugdíjak érdekében hivatkoznak az erőfeszítésekre!)

Azt is tudni kell, hogy az örökösnő egyenes ági leszármazottja annak a Ioan Lupaș papnak, akit "hazafias érdemeiért" "egyetemi tanári" fokozatot kapott (Ioan Lupaș papként nem szolgált a hadseregben, de az első világháború alatt a Fertő-tó mellett internálták Magyarországon), volt egészségügyi miniszter 1926-1927-ben, kultusz és művelődésügyi miniszter 1937-1938-ban, és igazi 'politikai opportunistaként' lehetne jellemezni (belépett a Nemzeti Pártba, amelyet otthagyott, hogy csatlakozzon az Averescu alakulathoz, 1932-től pedig Goga mellett kötött ki). Lupaș a szinekúristák mintaképe lehetne, 1917-től az államosításig az Albina Bank igazgatótanácsának tagja (sőt, alelnöke is volt); az 1919-ben alapított "Ardealul" Grafikai és Kiadói Intézet egyik alapítója, majd igazgatótanácsi tagja; a Román Erdészeti Vállalatnál, az erdők kiaknázására 1920-ban Kolozsváron alapított részvénytársaságnál is érdekeltsége volt, 1927-től a kolozsvári Agrár Bank igazgatótanácsának is tagja lett, 1941-ben pedig a bukaresti Nemzeti Metángáz Vállalat igazgatótanácsába került be, e tisztségek mellett tagja lett az Erdélyi Metropolitai Kongresszusnak, a bukaresti Országos Egyházi Kongresszusnak és a Kolozsvári Egyházmegye Zsinatának is - mindezekről a helyektől kapott javadalmazást, osztalékot stb. Lupaș az 1926-1927-es egészségügyi és népjóléti minisztersége idején korrupciós botrányok középpontjába került, különösen a háborús jóvátétel miatt Németországból érkező egészségügyi szállítmányok ügyében, ami miatt a "Popa Seringă" csúfnévvel illették. Szintén pénzügyi okokból az 1920-as évek elején Lupașt azzal vádolták, hogy igazgatói minőségében pénzt sikkasztott a diákszálló alapjából, bár a gazdálkodás ellenőrzésére létrehozott bizottság (1923-ban) tisztázta őt a sikkasztás gyanúja alól (egy nagy összeget azonban vissza kellett fizetnie).

Ioan Lupaș Kolozsváron építtetett magának egy impozáns házat, amelyet Horia Creangă építész tervezett, ugyanaz az építész, aki Petru Groza dévai villáját és Octavian Goga bukaresti villáját is tervezte" - írta Lucian Nastasa-Kovács.






Vákár István, a Kolozs Megyei Tanács alelnöke szerint nem kell félni, megoldódik a helyzet

A Kolozs Megyei Tanács továbbra is a visszaszolgáltatott részek megvásárlásában gondolkodik, azért van szükség a Bánffy-palota felosztására, hogy konkrétan egyeztethessenek az örökösökkel - nyilatkozta Vákár István. A megyei tanács alelnöke szerint a román sajtóban megjelent másfél millió eurós érték nem mérvadó, az ingatlan értékének kiszámolása jóval bonyolultabb, majd arra is felhívta a figyelmet, hogy az örökösöknek a vételárból majd vissza kell fizetniük azt, amit az állam befektetett az épületbe. A Bánffy-palota főhomlokzata és hátsó homlokzata nemrég újult meg, a munkálatokat a Kolozs Megyei Tanács mintegy 1 millió euróval finanszírozta, mondta el Vákár István.


Nyitókép és belső fotók: Márkos Tamás/Transindex

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ItthonRSS